Hosszú ideje félvállról veszik a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket, ezért halt meg több mint kétszáz ember az október 29-i spanyolországi áradásokban – így véli a Spanyol Mérnökök Szövetségének elnöke.
José Trigueros szerint a döntéshozók legalább két évtizede felelőtlenül lökik félre országos szinten a gátakról, víztározókról és folyómeder-rendezésről szóló kezdeményezéseket, nem beszélve arról, hogy egész Spanyolországban hiányzik a megfelelő általános vízgazdálkodási tervezés, ami elengedhetetlen lenne a katasztrófák elkerüléséhez.
Hangsúlyozta, hogy mindenki jól tudta, hogy bármikor bekövetkezhet a valenciai tragédia, szakemberek épp ezért készítettek az elmúlt években több olyan projektet is, ami megakadályozta volna mindazt, ami történt. Kiemelte, hogy már a 2000-es évek küszöbén elkészült egy országos hidrológiai terv, amit 2001-ben hagytak jóvá a néppárti (PP) José María Aznar miniszterelnöksége idején, de aztán a szocialista (PSOE) José Luis Rodríguez Zapatero kormánya ezt 2005-ben érvénytelenné tette, pedig több létfontosságú vízügyi infrastruktúra építését irányozta elő, köztük egy gátat a mostani természeti csapás által érintett Rambla del Poyo Cheste városnál található szakaszán. Trigueros szerint ha ezt felépítették volna, jelentősen csökkenteni lehetett volna az áradás mértékét, ezáltal pedig az emberi áldozatok számát is, ugyanis pontosan azokat a településeket, például Paiportát, Aldayát és Catarroját védte volna, amelyek az október végi árvíz epicentrumává váltak.
Félix Francés mérnök már 25 évvel ezelőtt felhívta a figyelmet a Poyo-völgy áradási kockázataira, de mivel az általa javasolt védekezési munkálatok akkoriban 150 millió euróba kerültek volna, így lesöpörték az asztalról az erről szóló projektet. Cserébe a mostani valenciai árvíz helyreállítási költségei ennek a sokszorosát érik majd el.
A XXI. században nem nézhetünk félre, tanulnunk kell a múlt tragédiáiból, különösen a mostani valenciai árvíz tanulságaiból
– emelte ki Trigueros az EFE hírügynökségnek adott interjújában. Követendő példaként említette meg, hogy pusztító erejű 1957-es valenciai árvíz után elterelték a Turia folyó medrét és felépítették a Forata-gátat és víztározót, ami bár a mostani áradások során elérte maximális kapacitását, mégis képes volt megakadályozni La Alcudia, Algemesí és Sueca teljes elöntését.
Az elnök megjegyezte azt is, hogy mind a központi, mind a regionális vezetők alapvető fontosságú feladatok teljesítését odázzák el hosszú ideje, például a folyómedrek rendszeres tisztítását. Az árvíz során az évek óta halmozódó hulladék és üledék jelentősen csökkentette a vízelvezetési kapacitást a valenciai települések környékén, de ezt el lehetett volna kerülni, ha a karbantartás megfelelő.
Az elnök hangsúlyozta, hogy a hasonló katasztrófák megelőzéséhez különböző mérnöki területek együttműködésére van szükség, valamint arra, hogy a meglévő infrastruktúrák fejlesztésére és karbantartására megfelelő forrásokat biztosítsanak mind központi, mind regionális szinten.
A valenciai árvízkatasztrófa halálos áldozataiért és a tetemes károkért egyelőre senki sem vállalta a felelősséget, a politikai döntéshozók és az illetékes hatóságok három hete egymásra mutogatnak. Egyelőre annyit ismertek el, hogy emberi mulasztások, azon belül is kommunikációs késlekedések járultak hozzá az emberi veszteségekhez, ugyanis a meteorológiai szolgálat (AEMET) figyelmeztetésén kívül minden más riasztás túl későn érkezett meg az illetékesekhez. A spanyol állampolgárok az elmúlt két hétvégén tüntetéseken követelték Carlos Mazón valenciai elnök és Pedro Sánchez kormányfő lemondását a történtek miatt.
Borítókép: A 2024. november 19-i katasztrofális, halálos áradások következtében a kelet-spanyolországi Chiva városában, a kelet-spanyolországi Valencia régióban lerombolt házak mellett törmelék hever (Fotó: AFP)
