Oroszország folytatja a stratégiai nukleáris arzenáljának részét képező Szarmat interkontinentális ballisztikus rakéta harci szolgálatba állítását – közölte az orosz TASZSZ hírügynökség alapján a Reuters.
Az RS–28 Szarmat– NATO kódja Sátán II – fejlesztése 2010 körül kezdődött, és a hivatalos tesztelése 2022-ben zajlott. A rakétát nukleáris robbanófejek távoli célba juttatására fejlesztették. Az orosz hadsereg azt tervezi, hogy az RS–28 Szarmatot a közeljövőben hadrendbe állítja, és kulcsszereplője lesz az ország nukleáris elrettentési stratégiájának.
RS–28 Szarmat
Hatótávolság: Becslések szerint a rakéta több mint 18 000 kilométer távolságot képes megtenni, ami azt jelenti, hogy Oroszországból a világ minden pontját elérheti.
Hordozókapacitás: Az RS–28 Szarmat akár 10-15 különálló célra irányított MIRV (több robbanófej) robbanótöltetet is hordozhat.
Tömeg: A rakéta súlya 20 tonna, és jelentős mennyiségű robbanótöltetet képes szállítani.
A Szarmat fejlett manőverezési technológiával van felszerelve, amely lehetővé teszi, hogy megkerülje az ellenséges légvédelmi rendszereket. Képes hiperszonikus sebességgel haladni, ami tovább nehezíti a megsemmisítést. Az RS–28 arra lett tervezve, hogy kiemelkedően pontos legyen, így kiemelt stratégiai célpontok, például bunkerek és föld alatti létesítmények elleni támadásra is alkalmas.
Az RS–28 Szarmat nemcsak Oroszország védelmi képességeit erősíti, hanem geopolitikai érvként is szolgálhat a világ nagyhatalmai közötti erőviszonyokban. A rakéta fejlesztése része Moszkva azon törekvésének, hogy ellensúlyozza a NATO védelmi rendszereit, például az amerikai rakétapajzsot.
Az Oroszországi Föderáció közelmúltban frissített nukleáris elrettentési alapelvei a fokozódó globális geopolitikai feszültségek tükrében még fenyegetőbbé válnak. Az új doktrína keretében Oroszország világossá teszi: a szövetségesei elleni bármely agressziót az egész szövetségi rendszer ellen irányuló támadásként kezeli, mely nukleáris válaszcsapást vonhat maga után.
A dokumentum azt is egyértelművé teszi, hogy a nukleáris fegyverek bevetéséről egy személyben az orosz elnök dönthet, aki szükség esetén tájékoztathatja a nemzetközi közösséget annak életbelépése esetén.
