Az Antarktisz évtizedekig a nemzetközi együttműködés példaképeként szolgált. A hidegháború idején is sikerült elkerülni a konfliktusokat a 1959-ben aláírt antarktiszi szerződésnek köszönhetően. Ez a szerződés a területi igényeket befagyasztotta, garantálva a terület békés, tudományos célú felhasználását és a katonai tevékenység kizárását. Az ASZR sikere abban rejlett, hogy sikerült konszenzust teremteni a különböző érdekeltségekkel rendelkező államok között. A szerződés azonban nem rendelkezik erős végrehajtási mechanizmusokkal, ami most, a geopolitikai helyzet megváltozásával, egyre nagyobb problémát jelent – fejti ki az említett elemzés elején Csenger Ádám.
A XXI. század elején azonban ez a törékeny béke egyre inkább veszélybe kerül. Kína és Oroszország egyre aktívabb szerepet játszik az Antarktiszon, egyre nyíltabban feszegetve az ASZR határait. Tevékenységük több területet is érint.
A halászat stratégiai fegyverré válik
Kína és Oroszország a tudományos kutatás álcája alatt ipari mértékben halászik a Déli-óceánon, hatalmas krill- és halrajokat kifogva. Ez nem csupán környezeti probléma, de a hatalmi pozíció megszilárdításának eszköze is. Míg más országok tiszteletben tartják a védett területeket, a két nagyhatalom a vétójogát használja, hogy megakadályozza az újabb védett övezetek létrehozását, biztosítva saját hozzáférését a bőséges erőforrásokhoz. A kínai krillhalászflotta jelentős mértékben növekedett az elmúlt években, míg Oroszország is jelentős befektetéseket tervez a halászati szektorban.
Ez nemcsak a környezeti egyensúly felborulását jelenti, hanem egyre nyilvánvalóbb hatalmi játszmát is.
A militarizáció árnyéka a fehér kontinensen
Az Antarktisz stratégiai jelentőséggel bír a globális kommunikáció szempontjából, mivel elengedhetetlen a műholdas navigációs és kommunikációs rendszerek működéséhez. A kontinens katonai szempontból is értékes terület lehet, fennáll a veszélye, hogy egyes országok tudományos jelenléte katonai jelenlétté alakul. Bár az ASZR tiltja a militarizációt, számos ország hadseregét is igénybe veszi az antarktiszi tevékenységekhez.
Kína ambíciói különösen aggasztók, tekintettel arra, hogy a kínai törvények szerint minden polgári kutatásnak katonai alkalmazhatósággal is kell rendelkeznie.
Az ausztrál és amerikai titkosszolgálatok jelentései szerint Kína katonai személyzete is jelen van az antarktiszi bázisain, ami az ASZR megsértését jelenti. Az új kínai antarktiszi bázis felépítése is aggodalmat kelt, mivel az állítólag az ausztrál és új-zélandi kommunikáció megfigyelésére is alkalmas.
Az ásványkincsek kérdése a jövőben
Az Antarktisz jelentős kőolaj-, földgáz-, arany-, szén- és egyéb ásványkincseket rejt. Kína és Oroszország egyaránt érdekelt lenne a Madridi jegyzőkönyv – amely a bányászatot tiltja – enyhítésében, hogy kiaknázzák a kontinens erőforrásait. Ez a célkitűzés a 2048-ban lejáró jegyzőkönyv felülvizsgálatakor válhat valósággá.
Az ASZR gyengeségei és a hiányzó büntető mechanizmusok
Az ASZR legnagyobb gyengesége a hatékony végrehajtási és büntető mechanizmusok hiánya. A tagállamok gyakran megkerülik az ellenőrzéseket és a szerződésszegések gyakran büntetlenül maradnak. Ez lehetőséget ad a nagyhatalmaknak arra, hogy önös érdekeiket korlátok nélkül érvényesítsék a kontinensen.
A jövő bizonytalansága
Az ASZR erodálódása egyre valósabb veszély. Ha Kína és Oroszország folytatja az ASZR határainak feszegetését, más országok is hasonló lépésekre szánhatják el magukat, ami az Antarktisz jövőjét veszélyeztető spirált indíthat el.
Az Antarktisz politikai dinamikája egyre inkább tükrözi a nagyhatalmi versenyt a világ más részein.
A békés tudományos együttműködés helyett egyre valósabbá válik a fagyos harc a Déli-sarkvidéken, ami nemcsak a kontinens ökológiai egyensúlyát, hanem a nemzetközi jogrendet is veszélyezteti. Az ASZR felülvizsgálatára és az érdemi végrehajtási mechanizmusok létrehozására sürgősen szükség van, mielőtt visszafordíthatatlan károk keletkeznek.
Borítókép: Repülő az Antarktisz felett (Fotó: AFP)
