Kevesebben veszítik el a jogosítványukat egy új magyar módszernek köszönhetően

A sztrók utáni vezetési képességek felmérésében segít egy új magyar módszer. Az autóvezetési alkalmasságot pontosabban és kevesebb hibával megítélő értékelési modellt dolgoztak ki a Semmelweis Egyetem kutatói.

A sztrókon átesettek autóvezetési alkalmasságát pontosabban és kevesebb hibával megítélő értékelési modellt dolgoztak ki a Semmelweis Egyetem kutatói. A Journal of Stroke and Cerebrovascular Diseases lapban megjelent tanulmány több, egymást kiegészítő teszt eredményeit kombinálja, így részletesebb képet ad az érintett kognitív állapotáról, és csökkenti a téves, a jogosítvány elvételéhez vezető döntések számát.

A Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinikáján elvégzett kutatásba 115 sztrókbeteget vontak be, akiknél először a figyelmet, a reakcióidőt, a szabályismeretet és a térbeli tájékozódást felmérő teszteket végeztek el. Egy másik kutatási napon minden résztvevő negyven percet vezetett a közúti forgalomban, az út végén a vizsgabiztos-oktató mindenkivel közölte, hogy átment-e a vizsgán vagy sem.

A kutatók összegyűjtötték a kognitív képességeket felmérő tesztek adatait, számítógépen modelleket építettek belőlük, és ellenőrizték, melyik tudta legpontosabban megjósolni a gyakorlati vezetési vizsga eredményét.

A legpontosabb előrejelzést a figyelmi és gátlási képességet mérő, a közlekedési szabályismeretet vizsgáló, a döntéshozatalt modellező, valamint a reakcióidőt és a két látótér közötti különbségeket is elemző tesztek kombinációja adta.

Akiket a modell alkalmatlannak ítélt, azok 88 százaléka megbukott a tesztvezetésen, míg az előzetesen alkalmasnak minősítettek 98 százaléka sikerrel teljesítette. A vizsgabiztos előzetesen nem ismerte a kognitív tesztek eredményeit.

Összességében a modell a vizsgált betegek 85 százalékánál pontosan meg tudta határozni, ki alkalmas, illetve ki nem a vezetésre. Ez jelentős javulás a korábbi, hetven–nyolcvan százalékos megbízhatóságú nemzetközi módszerekhez képest. A fennmaradó 15 százalékra a kutatócsoport bevezette a „bizonytalan” kategóriát. Náluk további, célzott vizsgálatok szükségesek, hogy pontosan meg lehessen állapítani, hogy alkalmasak-e a járművezetésre.

– A célunk egy olyan statisztikai modell létrehozása volt, amely három kategóriába sorolja a betegeket: alkalmas, nem alkalmas vagy bizonytalan, ezzel segítve a pontosabb orvosi döntéshozatalt, csökkentve a téves besorolások esélyét – mondta Szabó Gábor neuropszichológus, a tanulmány első szerzője.

Az új, „óvatos” (alkalmas–nem alkalmas–bizonytalan), trichotomikus eljárás ezeknek a bizonytalan eseteknek a további, részletes elemzésével csökkenti a téves minősítések számát, azaz kevesebb ember veszíti el indokolatlanul a jogosítványát. A kutatás másik újdonsága, hogy a 115 beteg közé 26 neglekt szindrómás beteget is beválasztottak.

A korlátozott térbeli tájékozódási képességű betegek közül 12-en átmentek a tesztvezetésen.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy hosszabb vagy bonyolultabb helyzetekben is biztonságosan tudnának vezetni, kvázi „időzített bombaként” ketyegnének az úton. Kiderült tehát, hogy aki átmegy a tesztvezetésen, az nem feltétlenül alkalmas a vezetésre. Ez nemzetközi szinten is újdonság volt, mert neglektes betegeket nem szoktak beválogatni ilyen jellegű kutatásokba – tette hozzá Szabó Gábor.

A Semmelweis-megközelítés nemzetközi összevetésben más szempontból is előremutató.

– A rehabilitációs programban érdemes lehet az új adatelemzési módszerrel felmérni a beteg kognitív állapotát. Ebből ugyanis látszik, hogy mit kell fejleszteni, és ami ebből fejleszthető, azt az elkövetkezendő időszakban megcsinálni, majd a végén egy újabb felméréssel feltérképezni az előrehaladást – mondta Fazekas Gábor, a Rehabilitációs Klinika egyetemi tanára, a kutatás témavezetője.

Az idén nyár végén, Budapesten megrendezett európai rehabilitációs konferencián külön szekció foglalkozott a gépjárművezetői képességek kutatásával. A szakemberek pozitívan fogadták az új magyar elemzési modellt.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)