A szlovák miniszterelnök útja két figyelemreméltó eseménnyel járt. Egyrészt tárgyalásokat folytatott a három Embraer C-390 katonai szállítógép megvásárlásáról, párhuzamosan a tíz évvel ezelőtt hadrendbe állított C-27 Spartan gépek kivonásával. Másrészt pedig a brazil alelnök, Geraldo Alckmin Jugoszlávia miniszterelnökének nevezte Ficot, ami nagy diplomáciai baklövésnek számít.
Brazília a BRICS-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) egyike, amelyekkel Fico szorosabb kapcsolatokat szeretne építeni. A miniszterelnök a BRICS-országok független külpolitikáját emelte ki, és ezt párhuzamba állította saját megközelítésével. Ezt a megközelítést viszont a Nyugat hevesen kritizálta.
Fico a látogatás során támogatta az EU és a Mercosur közötti szabadkereskedelmi megállapodást is. Ugyanakkor a brazil Jornal de Brasilia újságban adott interjújában nyíltan bírálta a Nyugatot, azzal vádolva,
hogy Ukrajnát a háborúba sodorta, és végül feláldozza.
A Müncheni egyezményhez hasonlította a helyzetet, és hangsúlyozta, hogy egy szláv ország miniszterelnökeként nem kíván új vasfüggönyt látni Európa és Oroszország között.
Fico az interjúban a kapcsolatok helyreállítását szorgalmazta Oroszországgal, kijelentve, hogy a háború után minden a régi kerékvágásba tér majd vissza.
Ehhez a kijelentéshez azt is hozzátette, hogy a nemzetközi politikában a morál nem játszik szerepet.
Ugyanakkor biztosította a nyilvánosságot arról, hogy Szlovákia, mint NATO- és EU-tagállam, biztonságban van. A miniszterelnök közös vízióról beszélt Brazíliával az ENSZ reformját illetően, és számos közös pontot talált a nemzetközi politikában.
Brazília, hasonlóan Kínához, a béke fontosságát hangsúlyozza az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban. Semleges álláspontot képvisel a konfliktusban, és nem csatlakozott a szankciókhoz. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ennek ellenére oroszpártinak minősítette Brazília álláspontját.
Fico látogatása erősítette a Kelettel való kapcsolatokat, de kiélezte a Nyugattal való feszültséget.
A Müncheni egyezményt 1938. szeptember 29-én írták alá Münchenben Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Németország képviselői. Az egyezmény célja a csehszlovákiai Szudéta-vidék Németországhoz csatolásának biztosítása volt, a náci Németország terjeszkedési törekvéseinek kielégítése érdekében.
A megállapodás Chamberlain brit miniszterelnöknek a béke biztosítására irányuló törekvésének része volt, amely a Hitlerrel való alkudozásra és a háború elkerülésére összpontosított. Az egyezményben Csehszlovákiát nem képviselték, és a Szudéta-vidék átadására kényszerítették. Később derült csak ki, hogy a dokumentum a béke helyett a háborút készítette elő. A „békés” megoldás Csehszlovákia területének és szuverenitásának megsértését jelentette, és a náci Németország további terjeszkedését ösztönözte. A megállapodás a béke iránti illúziókat erősítette, de a béke helyett a náci agresszió útját egyengette. A későbbi történelmi események bizonyították az egyezmény kudarcát.
Borítókép: Robert Fico szlovák miniszterelnök (Fotó: AFP)
