Már-már elfeledett alak a brit zöld ruhás Mikulás, akinek története a Szent Miklós-legendánál is korábbra nyúlik vissza.
Különféle történetek és legendák említést tesznek pogány téli ünnepekről, amelyeknek fontos szereplője volt a zöld ruhás Mikulás, aki a tavasz jövetelét jelképezte hosszú, zöld, csuklyás köpönyegével, és magyalból, fagyöngyből és borostyánból készült koszorújával.
Az 1600-as évek Angliájának egy másik szokása az almabor-kínálgatás (Wassailing) volt. Az emberek forró, almabor alapú italt készítettek nagy tálakba, majd pedig házról házra sétáltak és kínálták egymást. A hagyomány szerint azért almabort használtak, mert ezzel elriasztották az ártó szellemeket, és az almafákat időben felébresztették.
A népszokások szerint Dániában nem elijesztik, hanem „lekenyerezik” az elfeket, akik elcsennék a gyerekek ajándékait. Hogy megakadályozzák, hogy a meglepetéseknek lába keljen, rizspudingot és zabkását készítenek ki a manóknak. Norvégiában a karácsonyi babonák szerint nem az ajándékokat, hanem a seprűket kell védeni, azokat elrejtik szenteste, ugyanis a hiedelmek szerint ekkor előjönnek a gonosz és szemtelen boszorkányok, hogy ellopják a seprűket egy kis repkedésre.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!