Az Egyesült Államok döntésének hosszú távon is súlyos következményei lehetnek Ukrajnára nézve. Az ukránok ígéretet tettek arra, hogy az amerikaiaktól kapott aknákat csak Ukrajna területén vetik be, ezzel azonban még a háború utáni időszakra is ellehetetleníthetik az érintett területek lakosságát, még akkor is, ha az amerikaiak azt állítják, csak önmegsemmisítő funkcióval ellátott gyalogsági aknákat küldenek Kijevnek.
Szakértők szerint még a legszabályosabban dokumentált telepítés esetén is előfordulhat, hogy az aknák a felszín alatt változtatják a helyüket, például az időjárási körülmények hatására, és néha ezek az elmozdulások nem is kicsik. Kuvaitban, ahol az Irakkal vívott háború alatt mintegy kétmillió gyalogsági akna rejtőzött a talajban, a futóhomok többet a felszínre hozott közülük.
A gyalogsági aknák használata az elmúlt évtizedekben súlyos humanitárius válságot okozott világszerte. 1975 óta több mint egymillió ember vált áldozatává ezeknek a fegyvereknek, köztük rengeteg ártatlan civil és gyermek – hívta fel a figyelmet egy 2009-es tanulmány a fegyvercsoport veszélyeire. A világ több táján a föld alatt rejtőző több tízmillió akna folyamatos veszélyt jelent a helyi lakosságra.
Az aknák jelenléte nem csak közvetlen fizikai fenyegetést jelent. Az aknák feltételezett jelenléte megakadályozza a mezőgazdasági területek használatát, korlátozza a közlekedést és kereskedelmet, valamint jelentős pszichológiai terhet ró az érintett közösségekre. Az aknamentesítés veszélyes és költséges folyamata pedig elriasztja a befektetőket, így az érintett területek gyakran évtizedekig nem tudnak kilábalni a szegénységből.
A helyzet annyira súlyos, hogy az 1990-es években a Nemzetközi Vöröskereszt járványszerű problémának minősítette. A gyalogsági aknák elleni kampányhoz nem is akárkit sikerült megnyerniük: a világ akkori leghíresebb és legszeretettebb híressége, Diana walesi hercegné karolta fel az ügyet, és Angolában – védőfelszerelésben – végigsétált egy aknamező megtisztított sávján. Sajnos nem sokáig emelhette fel a szavát a gyalogsági aknák barbár pusztítása ellen: néhány hónappal a híres séta után életét vesztette.
Azonban így is sikerült olyan mozgalmat elindítania, amely példátlan összefogáshoz vezetett. Ennek eredményeként pedig 1997-ben 124 állam (köztük Magyarország) írta alá az ottawai egyezményt (Ottawa Convention), amely megtiltja a gyalogsági aknák használatát, tárolását, gyártását és kereskedelmét.
Az egyezmény különlegességét az adja, hogy első alkalommal helyezte a humanitárius szempontokat a nemzetbiztonsági érdekek elé.
Az Egyesült Államok, bár kezdetben támogatta a kezdeményezést, végül nem csatlakozott az egyezményhez. Döntését több tényezővel indokolta: egyrészt a világ legnagyobb adományozójaként évi 1,2 milliárd dollárt fordít aknamentesítésre és áldozatsegítésre, másrészt csak olyan aknákat tart rendszerben, amelyek önmegsemmisítő mechanizmussal rendelkeznek. Washington szerint különösen a koreai demilitarizált övezet védelméhez nélkülözhetetlenek ezek a fegyverek, így máig nem írta alá az ottawai egyezményt.
Borítókép: Aknamezőre figyelmeztető tábla, illusztráció (Forrás: Pixabay)
