Az ENSZ működésének alapját a Biztonsági Tanács (BT) öttagú állandó tagsága adja, amelynek vétójoggal rendelkező tagjai – az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Franciaország és az Egyesült Királyság – a második világháború után kialakult hatalmi egyensúlyt tükrözik. Ez a struktúra mára egyértelműen elavult, hiszen a világgazdasági és geopolitikai erőviszonyok jelentősen átalakultak. A fejlődő országok, mint például India, Brazília vagy a BRICS-országok szövetsége, jogosan követelnek nagyobb szerepet.
Fotó: AFP
A Biztonsági Tanács hatékonyságát számos esetben aláásta az állandó tagok közötti érdekellentét. Szíriában például Oroszország és Kína több mint hat alkalommal vétózott meg olyan határozatokat, amelyek szankciókat vagy fegyverembargót vezettek volna be a szíriai rezsim ellen.
A döntésképtelenség ára több mint négyszázezer ember élete, miközben több mint ötmillióan kényszerültek menekülésre.
Szíria: Az ENSZ tétlenségének szimbóluma
A szíriai polgárháború az ENSZ legsúlyosabb kudarcaiként említhető. A konfliktus első éveiben az ENSZ nem tudta megelőzni a vérontást, sőt a helyzet eszkalációját sem akadályozta meg. Kofi Annan hatpontos béketervének és az ENSZ megfigyelő missziójának végrehajtása mind kudarcot vallott, ahogy a humanitárius segélyek célba juttatása is akadozott.
A Biztonsági Tanács tehetetlenségét a nagyhatalmi vetélkedés okozta. Az Egyesült Államok, Oroszország és Kína közötti diplomáciai ellentétek ellehetetlenítették a hatékony fellépést, miközben a helyi és regionális szereplők is kihasználták a helyzetet.
Az eredmény: egy soha véget nem érő háború, amelyben a civilek váltak a legnagyobb áldozatokká.
Ruanda és Bosznia: a békefenntartás kudarca
Az ENSZ békefenntartó missziói közül a ruandai és boszniai esetek mutatták meg leginkább a szervezet gyengeségeit. A ruandai népirtás során 1994-ben kevesebb mint száz nap alatt egymillió embert öltek meg, miközben az ENSZ képtelen volt érdemben beavatkozni.
A misszió korlátozott mandátuma és a nemzetközi közösség érdektelensége miatt a békefenntartók nem tudták megvédeni a tuszi lakosságot.
Hasonlóan tragikus volt a boszniai Szrebrenicában történt mészárlás is, ahol az ENSZ által kijelölt „biztonságos zónában” több mint hétezer bosnyák férfit és fiút mészároltak le a szerb erők. Az ENSZ békefenntartók nem rendelkeztek megfelelő fegyverzettel vagy felhatalmazással ahhoz, hogy megakadályozzák a genocídiumot. Kofi Annan akkori főtitkár később elismerte, hogy a szervezet hibázott és nem tett meg mindent a civilek védelmében.
Haiti: a kolerajárvány és a felelősség kérdése
Haiti példája nem csupán az ENSZ kudarcát, de annak felelősségvállalásra való képtelenségét is kiemeli. A 2010-es földrengést követően ENSZ-békefenntartók okozták a kolerajárvány kitörését, amely csaknem tízezer ember halálát és több százezer megbetegedést okozott.
Az ENSZ évekig tagadta felelősségét, majd ugyan elismerték „morális felelősségüket”, a károk enyhítésére létrehozott alap soha nem kapott elegendő forrást.
Ez az eset nem csupán a szervezet hitelességét ásta alá, de a legszegényebb országokkal szembeni igazságtalanságokat is felerősítette. Az érintett közösségek máig várnak az ígért segítségre.
Párizsi klímaegyezmény: egy félsiker története
A 2015-ös párizsi klímaegyezmény jelentős lépés volt a klímaváltozás elleni küzdelemben, azonban az egyezményt aláíró országok többsége nem teljesítette vállalásait. Az ENSZ klímacsúcsain az éghajlatváltozás tudományos bizonyítékait ugyan elfogadták, de a gazdasági és politikai érdekek gyakran felülírták a globális célokat.
Az Egyesült Államok kilépése az egyezményből Donald Trump elnöksége alatt, majd újbóli csatlakozása Joe Biden alatt rávilágított arra, hogy a globális együttműködés milyen törékeny.
Az egyezmény vállalásai mellett az elmúlt években a globális hőmérséklet tovább emelkedett, és a világ nem áll készen az 1,5 Celsius-fokos cél elérésére.
Az Olajért élelmiszer program: a korrupció árnyéka
Az ENSZ Olajért élelmiszer programját azzal a céllal hozták létre, hogy enyhítsék az iraki lakosság szenvedését a szankciók idején, ám a program a szervezet történetének egyik legnagyobb korrupciós botrányává vált.
A vizsgálatok szerint a programot széles körű csalások, visszaélések és politikai érdekek árnyékolták be, amelyek végül több milliárd dolláros veszteséget okoztak.
Szaddam Huszein rezsimje több milliárd dollárnyi hasznot szerzett az ENSZ ellenőrzése alatt álló rendszer kijátszásával, miközben a rászoruló irakiak alig kaptak segítséget. A botrány alapjaiban rengette meg az ENSZ hitelességét.
Reformok nélkül nincs jövő
Az ENSZ reformja elkerülhetetlen, ha a szervezet továbbra is releváns szereplő kíván maradni a globális kormányzásban. Az olyan válságok, mint Szíria, Ruanda vagy Haiti, mind azt mutatják, hogy az ENSZ struktúrája és működése elavult.
A Biztonsági Tanács reformja, a döntéshozatali mechanizmusok átláthatóvá tétele és a tagállamok közötti bizalom erősítése kulcsfontosságú.
Borítókép: Az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai hallgatják, ahogy Muhannad Hadi, az ENSZ közel-keleti békefolyamatért felelős helyettes koordinátora videón keresztül beszél a közel-keleti helyzetről, beleértve a palesztin kérdést is, az ENSZ székházában tartott ülésen 2024. november 25-én New Yorkban. (Fotó: AFP)
