Az ENSZ működésének alapját a Biztonsági Tanács (BT) öttagú állandó tagsága adja, amelynek vétójoggal rendelkező tagjai – az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Franciaország és az Egyesült Királyság – a második világháború után kialakult hatalmi egyensúlyt tükrözik. Ez a struktúra mára egyértelműen elavult, hiszen a világgazdasági és geopolitikai erőviszonyok jelentősen átalakultak. A fejlődő országok, mint például India, Brazília vagy a BRICS-országok szövetsége, jogosan követelnek nagyobb szerepet.
Fotó: AFP
A Biztonsági Tanács hatékonyságát számos esetben aláásta az állandó tagok közötti érdekellentét. Szíriában például Oroszország és Kína több mint hat alkalommal vétózott meg olyan határozatokat, amelyek szankciókat vagy fegyverembargót vezettek volna be a szíriai rezsim ellen.
A döntésképtelenség ára több mint négyszázezer ember élete, miközben több mint ötmillióan kényszerültek menekülésre.
Szíria: Az ENSZ tétlenségének szimbóluma
A szíriai polgárháború az ENSZ legsúlyosabb kudarcaiként említhető. A konfliktus első éveiben az ENSZ nem tudta megelőzni a vérontást, sőt a helyzet eszkalációját sem akadályozta meg. Kofi Annan hatpontos béketervének és az ENSZ megfigyelő missziójának végrehajtása mind kudarcot vallott, ahogy a humanitárius segélyek célba juttatása is akadozott.
A Biztonsági Tanács tehetetlenségét a nagyhatalmi vetélkedés okozta. Az Egyesült Államok, Oroszország és Kína közötti diplomáciai ellentétek ellehetetlenítették a hatékony fellépést, miközben a helyi és regionális szereplők is kihasználták a helyzetet.
Az eredmény: egy soha véget nem érő háború, amelyben a civilek váltak a legnagyobb áldozatokká.
Ruanda és Bosznia: a békefenntartás kudarca
Az ENSZ békefenntartó missziói közül a ruandai és boszniai esetek mutatták meg leginkább a szervezet gyengeségeit. A ruandai népirtás során 1994-ben kevesebb mint száz nap alatt egymillió embert öltek meg, miközben az ENSZ képtelen volt érdemben beavatkozni.
A misszió korlátozott mandátuma és a nemzetközi közösség érdektelensége miatt a békefenntartók nem tudták megvédeni a tuszi lakosságot.
Hasonlóan tragikus volt a boszniai Szrebrenicában történt mészárlás is, ahol az ENSZ által kijelölt „biztonságos zónában” több mint hétezer bosnyák férfit és fiút mészároltak le a szerb erők. Az ENSZ békefenntartók nem rendelkeztek megfelelő fegyverzettel vagy felhatalmazással ahhoz, hogy megakadályozzák a genocídiumot. Kofi Annan akkori főtitkár később elismerte, hogy a szervezet hibázott és nem tett meg mindent a civilek védelmében.
