A Trump–Putyin telefonbeszélgetés és az azt követő bejelentés eltérő reakciókat váltott ki Európában. Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter hangsúlyozta, hogy „nem lesz igazságos és tartós béke Ukrajnában az európaiak részvétele nélkül”. Hasonló álláspontot fogalmazott meg Annalena Baerbock német és José Manuel Albares spanyol külügyminiszter is, akik szerint Ukrajna sorsáról kizárólag Ukrajna és az Európai Unió részvételével lehet dönteni.
Hanno Pevkur, az Észt Köztársaság védelmi minisztere rámutatott, hogy „Európa jelentős katonai támogatást nyújtott Ukrajnának, szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben, és a saját forrásaiból finanszírozza Ukrajna újjáépítését is, ezért természetes, hogy részt akar venni a tárgyalásokon”.
A háborúpárti Brüsszel is követelné a részét a megállapodásból
Az európai vezetők azzal indokolják részvételi igényüket a leendő ukrajnai béketárgyaláson, hogy a konfliktus közvetlenül Európa biztonságát fenyegeti.
A NATO védelmi miniszteri találkozója során Boris Pistorius német védelmi miniszter előrevetítette, hogy Európa nem fog „a gyerekasztalnál ülni” a tárgyalások során.
Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szintén figyelmeztetett, hogy „bármilyen egyezmény, amely kizárja Európát, kudarcra van ítélve”. A legnagyobb aggodalom az európai vezetők szerint az, hogy egy Ukrajna részvétele nélkül kötött megállapodás Oroszország javára fog dőlni, és Putyint további agresszióra ösztönözheti.
„Ez egy illúzió, hogy Trump és Putyin mindannyiunk számára elfogadható megoldást talál” – figyelmeztetett Dovilė Sakalienė litván védelmi miniszter.
Donald Trump lépése, miszerint egyedül kínálja fel magát a béketárgyalások fő közvetítőjének, jelentős bizonytalanságot keltett az EU-ban. Az Euronews szerint „Trump eltávolította Európát és minden nyugati partnert a folyamatból, így az egész kontinens csupán nézője lehet a XXI. század legfontosabb békefolyamatának”.
Az Egyesült Államok többet költött
Bár a nyugat-európai vezetők azt hangsúlyozzák, hogy Európa viseli a háború terheit, a számok ellentmondanak ennek. Az alábbi, Kiel Institute for the World Economy weboldalon készült gyűjtés jól vizualizálja, hogy az Egyesült Államok küldte a katonai támogatás döntő többségét, de összességében is közel annyi segítséget nyújtott Ukrajnának, mint az Európai Unió tagállamai együttvéve.
Az ígéretekkel ellentétben nem sikerült beindítani az európai hadiipart sem.
Az Ukrajnának megígért lőszert például csak nagy késéssel sikerült leszállítani, és az elvárt célszámokat sem tudták teljesíteni az uniós gyártók. Ez alapján joggal mondhatnák az amerikaiak, hogy mivel a NATO-n belül csak nekik van potens katonai erejük, ezért a tárgyalóasztalhoz is nekik kell leülniük.
Ukrajnában romlik a fronthelyzet
Eközben lassan harmadik évfordulójához közeledik az orosz–ukrán háború, az ukrán hadseregen pedig a fáradtság jelei mutatkoznak. Nemrég esett el a déli erődváros, Velyka Novosilka, ami komoly orosz erőket szabadított fel a térségben. Kurszk régióból az oroszok az észak-koreai katonák segítségével szorítják vissza az ukrán egységeket, miközben az ukrán haderő egyre súlyosabb létszámhiánnyal küzd.
Az országot sújtó demográfiai válság, a kivándorlók magas száma és a harctéri veszteségek következtében pedig az is felmerült, hogy a harmadik világból pótolnák a megfogyatkozott ukrán lakosságot.
Az idő jelenleg nem Ukrajnának kedvez, ezért is kerülhet sor ilyen hamar a Trump–Putyin-csúcsra. Azonban az kérdéses, hogy az elítélő nyilatkozatokon kívül mit tudnak tenni az Európai Unió vezetői az ellen, ha a két globális nagyhatalom elnöke nem szorít nekik helyet a tárgyalóasztalnál.
Borítókép: Európai negyed Brüsszelben (Fotó: NurPhoto via AFP/Michael Nguyen/NurPhoto)
