Az EU hatáskörei körüli vita majdnem olyan régi, mint maga az EU

Harminchárom évvel ezelőtt ezen a napon írták alá azt a dokumentumot, amely az Európai Unió megalakulásának alapjául szolgált. A Maastrichti Szerződés nem csupán az euró bevezetésének alapjait fektette le, de egy fontos alapelvet is bevezetett, amelyet azonban manapság már nem kezelnek a jelentőségének megfelelően. A szubszidiaritás elvéről és az EU hatáskör-túllépéseiről Rodrigo Ballester, a Mathias Corvinus Collegium Európai Tanulmányok Műhely vezetője beszélt lapunknak.

Fotó: NurPhoto via AFP Forrás: NurPhoto via AFP/Michael Nguyen/NurPhoto

A hatáskör-átruházás elve meghatározza az EU hatáskörét, és egyértelműen és világosan emlékeztet arra, hogy „az unió csak a tagállamok által ráruházott hatáskörök keretein belül jár el [...]. A Szerződésekben az unióra nem ruházott hatáskörök a tagállamoknál maradnak” – idézte a szakértő.

A szubszidiaritás elve egy második szakaszban lép közbe, miután az EU hatásköreinek meghatározása megtörtént. Az uniós hatáskörökön belül pedig a kérdés az, hogy ki a legalkalmasabb a cselekvésre, az unió vagy a tagállam? A szerződés egyértelmű: „Az unió csak akkor és annyiban jár el, amennyiben a javasolt intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani”. Tehát az unió nem az első választás, csak akkor avatkozik be, ha az egyértelműen hozzáadott értéket képvisel

– magyarázta  Rodrigo Ballester.

Ez a két alapelv tehát alapvető fontosságú, mert ezek határozzák meg, hogy ki és milyen területen avatkozik be, ami a legfontosabb kérdés, amelyre az EU-nak választ kell adnia. A probléma az, hogy bármennyire is kritikusak ezek az elvek, a Maastrichti Szerződés óta senki sem törődik velük – mutatott rá a szakértő.

Elméletileg minden uniós jogszabálytervezet és jogszabály elfogadása előtt alapos ellenőrzést kellene végezni, és az Európai Bíróságnak tisztességes ellenőrként kellene eljárnia, hogy ellenőrizze, az EU nem lépte-e túl a mandátumát.

A valóságban ennek az ellenkezője történik. Mint mondtam, ezeket az elveket nem veszik komolyan, és ez nagyon nyilvánvalóvá vált Maastricht és a reform által hozott diszkrét, de hatékony föderalizálás után. A szokásos ügymenet a következő: a bizottság az EU hatáskörén túlmutató jogszabályokat javasol, a tanács és a parlament boldogan elfogadja, és végül az Európai Bíróság megerősíti azokat. Jegyezzük meg, hogy ez nem újdonság, több nemzeti alkotmánybíróság, különösen a német, már ötven éve, jóval Maastricht előtt hangosan panaszkodott erre a visszaélésre! Az EU hatáskörei körüli vita majdnem olyan régi, mint maga az EU, és mindeddig nem sikerült megoldást találni rá. Épp ellenkezőleg, mára már kész tény lett, hogy az EU könnyedén túllépi a hatáskörét, és… mindegy!

– emeli ki Rodrigo Ballester.

Az elmúlt években folytatódott ez a modus operandi, azzal a különbséggel, hogy az Európai Parlament ennek a rejtett föderalista menetrendnek a lelkes támogatójává vált, a tagállamok egyre engedékenyebben adják fel szuverenitásukat, a bizottság még több olyan jogszabályt és jogsértést javasol, amelyeknek semmi közük az EU megbízatásához, a bíróság pedig még inkább igyekszik megerősíteni mindezeket az európai értékek nevében – sorolta a szakértő.

A legjobb példa erre a nemrégiben elfogadott uniós médiaszabadságról szóló törvény: van-e az EU-nak bármilyen hatásköre a médiaszabadság érvényesítésére? Egy centiméter sem, de a 114. cikkre hivatkozva, amely csak a belső piacról szól, elfogadott egy nagyon tolakodó jogszabályt azzal az egyetlen indokkal, hogy a média szabadsága elengedhetetlen a belső piac számára. Tényleg? Ebben az esetben, ha az EU azt állítja, hogy minden egyes nemzeti hatáskör érinti a belső piacot, akkor minden hatáskörrel rendelkezik

– hívta fel a figyelmet Rodrigo Ballester.

Ugyanezt az érvelést találjuk az „európai értékek” átláthatatlan és általános fogalmával, és a Magyarországgal szembeni jogsértések kiváló példái ennek a visszaélésnek. Van-e az EU-nak hatásköre a gyermekek szexuális nevelésében? Természetesen nincs, de az európai értékek nevében eljárást indít Magyarország ellen, és milliárdos uniós pénzeket von el. Egy másik példa: a magyar nemzeti szuverenitási törvény elleni eljárás a „demokrácia elvére” hivatkozik: nos, ki adott felhatalmazást Brüsszelnek a demokrácia érvényesítésére? Senki, de az európai értékek nevében csak kitalált egy olyan hatáskört, amit soha senki nem adott nekik. Technokrata puccs? Bizonyos mértékig igen

– vélekedett a szakértő.

Borítókép: Uniós zászlók az Európai Bizottság székháza előtt (Fotó: NurPhoto via AFP)