Az elmúlt hét az elveszett illúziók hete volt, ez a legfőbb tanulság a világ számára – erről beszélt Robert C. Castel a Front című podcastben, a Magyar Nemzet hetente jelentkező adásában. Lapunk főmunkatársa és az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója szerint két alapvető illúzió van a geopolitikában.
„Az egyik az, hogy amit a szövetségeseidtől, barátaidtól, partnereidtől kapsz, az alanyi alapon jár neked. Tehát Európának jár a kvázi ingyenes NATO-támogatás, az Egyesült Államoknak jár Európa feltétlen politikai hűsége, és nemcsak hogy járnak nekünk ezek a dolgok, hanem örök időkre szólnak. És mikor ebben törés mutatkozik, akkor látjuk ezeket az elveszett illúziókat. Ezt a nagyfokú csalódást láttuk Európától Amerika irányába, Amerikától Európa irányába, az ukránoktól az Egyesült Államok irányába. Gyakorlatilag mindenki csalódott mindenkiben”
– fogalmazott Robert C. Castel, aki szerint mindenki csak magára számíthat.
Nukleáris ernyők nyomában
Németország és Franciaország az utóbbi hónapokban többször pedzegette, hogy az amerikai nukleáris ernyőt európaira kellene cserélni, mert nem lehet mindig az Egyesült Államok támogatására számítani. Ezzel kapcsolatban Robert C. Castel elmondta, hogy óriási különbségek vannak az amerikai ernyő és a francia ernyő között. Míg előbbi közel hatezer atomtöltetet foglal magába, addig a francia alig háromszázat. Az amerikaiaknak emellett van egy teljes triádja, megvan a tengeri, a szárazföldi és a légi komponense ennek a nukleáris csapásmérő eszköznek. – A franciáknál ez sokkal korlátozottabb, hiszen nekik csak légi és tengeri van. Ha a briteket is beleszámoljuk, akiknek csak tengeri van, akkor is azt kapjuk, hogy a francia asztalnak csak két lába van, a brit asztalnak pedig csak egy. A brit asztalt ez egy fejőssámlivá teszi asztal helyett, és nyilvánvaló, hogy ezek az ernyők sokkal kisebbek és sokkal ingatagabbak, mint az amerikai – jegyezte meg Castel, aki szerint óriási különbség van a brit meg a francia katonai doktrína között, ami szintén egy korlátozó tényező.
„Az is kérdéses, hogyan működne egy ilyen európai nukleáris döntéshozatal. Hol találkoznának a vezetők, ahol döntéseket hoznának: Brüsszelben vagy Maastrichtban? Ki mondaná meg, hogy meg kell nyomni a piros gombot? Mi van, ha valaki vétózik? Tehát vannak elvi és politikai kérdések is ebben”
– emelte ki Castel. Hozzátette, hogy az átállás az egyik ernyőről a másikra, a két ernyőnek a párhuzamos megléte olyan veszélyeket és bonyodalmakat eredményezhet, amit nem gondoltak át azok, akik ilyen ötletekkel állnak elő. Franciaországban egyébként meg kellene változatni az alkotmányt is, és utána lehetne csak elkezdeni ezt a folyamatot.
Képmutatás felsőfokon
Annak kapcsán, hogy az ukrán parlament a héten elfogadta Volodimir Zelenszkij rég lejárt elnöki mandátumának legitimitását, a szakértő kiemelte, hogy Európa képmutatása határtalan.
„Hirtelen, ha nekünk az megfelel, akkor a demokrácia már nem egy érték. Tehát senki nem próbálta presszionálni Zelenszkij elnököt, hogy tartson választásokat. Más államokban is hasonló helyzetben, súlyos polgárháborúban voltak, és mégis megtartották a választásokat. Nyilván van, hogy egy ilyen választás kevésbé méri pontosan a nép akaratát, mint egy békeidőbeli választás. De választások akkor is voltak. Az, hogy Ukrajna erre nem hajlandó, ez egy probléma. Az, hogy Ukrajnának a szövetségesei nem is sérelmezik ezt a dolgot, az egy másik probléma”
– fogalmazott Castel. – Ennek jó okai vannak, de akkor ne tegyünk úgy, mintha itt komoly erkölcsi megfontolások lennének. Mondjuk azt, hogy vannak geopolitikai érdekeink, a mi érdekünk az, hogy Ukrajnában ne legyen kormányváltás, téma lezárva – tette hozzá. Megjegyezte, hogy azok az ukrán parlamenti képviselők, akik ebben részt vesznek, nyilván azt akarják elérni, hogy ne kelljen ismét a választók akaratára bízni az állásukat, hiszen megvan a lehetősége annak, hogy nem fogják őket megválasztani és
a parlamenti bársonyszék helyett holnap zsákolhatnak a kikötőben a megélhetésükért, ahelyett, hogy a parlamenti képviselői fizetésüket kapnák.
Az orosz–ukrán háború valódi oka
A műsosorban arra is kitértek, hogy mi okozta valójában az orosz–ukrán háborút. Robert C. Castel leszögezte, Ukrajna esetleges NATO-csatlakozása volt az utolsó csepp a pohárban Oroszország részéről.
„Az oroszok azt látták, hogy az ukrán hadsereg egyre inkább nyugatibb hadsereggé válik, egyre több nyugati katonai tanácsadó jelenik meg Ukrajnában, ráadásul az ország NATO-csatlakozása hatalmas léptekkel halad előre. Az oroszok ezt próbálták megállítani különböző fenyegetésekkel, és amikor ez nem sikerült, nem hallották meg, hogy milyen hangosan kiabálnak, akkor a tettek mezejére léptek”
– mondta a Magyar Nemzet főmunkatársa. Úgy vélte, Zelenszkij valószínűleg azt hitte, hogy ezek az orosz fenyegetések megmaradnak a fenyegetések szintjén.
Kritikus megállapodás kritikus ásványokról
Ukrajna és az Egyesült Államok Washingtonban írja alá azt a megállapodást, amely az ukrán területen található kritikus ásványkincsekből származó bevételekről rendelkezik. Robert C. Castel azt mondta, arról van szó, hogy Ukrajnának szüksége van Amerika katonai segítségére, Trump pedig megmondta, hogy ezt nem fogja ingyen megadni. A fősodrú média most igyekszik megmagyarázni azt, hogy Zelenszkij miért árusította ki az országot.
„Megpróbálják azt a narratívát nyomni, hogy Zelenszkij milyen jól járt, meg hogy becsapta a Trumpot. Képzeljük el, milyen borzalmas lehet ez a béka, amit le kell majd az ukránoknak nyelni, hogyha ilyen vastag cukormázzal kell bevonni. Látjuk, hogy a média már napok óta ezt a cukormázat vastagítja a békán”
– fogalmazott Castel. Szerinte „előállhat az a groteszk helyzet is, hogy Ukrajna lehet az új Szentföld, hiszen azt is odaígérték a palesztinoknak, a zsidóknak, az orosz egyház igényt tart a szent helyekre, a törökök, a szaúdiak, az egyiptomiak, mindenki egy részt akar belőle. A lítiumot is odaígérték az Európai Uniónak, a briteknek, most Zelenszkij odaígéri az amerikaiaknak”.
Castel arra is felhívta a figyelmet, hogy föltevődik a kérdés, miszerint a lítium, a grafit vagy a cirkónium, amit kibányásznak, mennyibe fog kerülni és ki fogja eljuttatni a világpiacokra. – Az, hogy az ukrán földben mennyit ér, az egy számadat. Az, hogy ez mennyit ér, amikor megérkezik a világpiacokra, az egy teljesen más számadat, és ez egy óriási különbség, mert számításba kell venni a kitermelést, a befektetési költségeket, a szállítás költségeit – emelte ki.
Mi lesz a NATO-val?
A NATO jövőjével kapcsolatban pedig azt mondta, szükség van egy nagyfokú elkötelezettségre ahhoz, hogy a szövetség működjön hosszú távon.
„A legnagyobb veszélyt a NATO jövőjére abban látom, amit az amerikai alelnöktől hallottunk, hogy a NATO-nak az alapját a közös értékek képezik és a jelenlegi amerikai adminisztráció erősen kifogásolja azt, hogy Nyugat-Európa messzire sodródott azoktól. Ezek gyakorlatilag ennek a szervezetnek az alapját képezték, mint a demokrácia védelme, a szólásszabadság, az alapvető emberi szabadságok védelme”
– sorolta a szakértő, aki szerint ha Európa nem veszi föl a ritmust, és nem hajtja végre azokat a változtatásokat, amelyeket az Egyesült Államok, akkor a következő évek egyre erősödő feszültséget hozhatnak, amik a szövetség alapjait is kikezdhetik.
Az iráni atomprogram
A héten szakértők megállapították, hogy Irán dúsított uránkészlete drasztikusan megugrott december óta, és olyan mennyiség fölött ülnek, hogy ha ezeket tovább dúsítják, akkor akár hat atombombányi fegyvert is készíthetnek. Ezzel kapcsolatban Robert C. Castel szerint fel kell tenni a kérdést, miszerint létezik-e valamilyen legitim polgári felhasználása annak, hogy ilyen mennyiségű és ilyen fokú dúsított uránt tartsanak Iránban.
„Mert azt tudjuk, hogy a legtöbb atomreaktor általában öt százalékig vagy erre a nagyságrendre dúsított urániummal dolgozik. Efölé dúsított urániumnak is igen kevés legitim civil alkalmazása van, például orvosi vagy ipari célok eléréséhez, de ez is húszszázalékos dúsításig igaz. Efölött már minden dúsítás atomfegyver-gyanús, és amikor egy állam ilyen mennyiségben dúsít hatvan százalék fölött uránt, annak csak egyetlenegy célja lehet”
– szögezte le Robert C. Castel, aki szerint elkerülendő lenne, hogy a közel-keleti térségben mindenki atomfegyverrel biztosítsa magát.
