Az elmúlt hét az elveszett illúziók hete volt, ez a legfőbb tanulság a világ számára – erről beszélt Robert C. Castel a Front című podcastben, a Magyar Nemzet hetente jelentkező adásában. Lapunk főmunkatársa és az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója szerint két alapvető illúzió van a geopolitikában.
„Az egyik az, hogy amit a szövetségeseidtől, barátaidtól, partnereidtől kapsz, az alanyi alapon jár neked. Tehát Európának jár a kvázi ingyenes NATO-támogatás, az Egyesült Államoknak jár Európa feltétlen politikai hűsége, és nemcsak hogy járnak nekünk ezek a dolgok, hanem örök időkre szólnak. És mikor ebben törés mutatkozik, akkor látjuk ezeket az elveszett illúziókat. Ezt a nagyfokú csalódást láttuk Európától Amerika irányába, Amerikától Európa irányába, az ukránoktól az Egyesült Államok irányába. Gyakorlatilag mindenki csalódott mindenkiben”
– fogalmazott Robert C. Castel, aki szerint mindenki csak magára számíthat.
Nukleáris ernyők nyomában
Németország és Franciaország az utóbbi hónapokban többször pedzegette, hogy az amerikai nukleáris ernyőt európaira kellene cserélni, mert nem lehet mindig az Egyesült Államok támogatására számítani. Ezzel kapcsolatban Robert C. Castel elmondta, hogy óriási különbségek vannak az amerikai ernyő és a francia ernyő között. Míg előbbi közel hatezer atomtöltetet foglal magába, addig a francia alig háromszázat. Az amerikaiaknak emellett van egy teljes triádja, megvan a tengeri, a szárazföldi és a légi komponense ennek a nukleáris csapásmérő eszköznek. – A franciáknál ez sokkal korlátozottabb, hiszen nekik csak légi és tengeri van. Ha a briteket is beleszámoljuk, akiknek csak tengeri van, akkor is azt kapjuk, hogy a francia asztalnak csak két lába van, a brit asztalnak pedig csak egy. A brit asztalt ez egy fejőssámlivá teszi asztal helyett, és nyilvánvaló, hogy ezek az ernyők sokkal kisebbek és sokkal ingatagabbak, mint az amerikai – jegyezte meg Castel, aki szerint óriási különbség van a brit meg a francia katonai doktrína között, ami szintén egy korlátozó tényező.
„Az is kérdéses, hogyan működne egy ilyen európai nukleáris döntéshozatal. Hol találkoznának a vezetők, ahol döntéseket hoznának: Brüsszelben vagy Maastrichtban? Ki mondaná meg, hogy meg kell nyomni a piros gombot? Mi van, ha valaki vétózik? Tehát vannak elvi és politikai kérdések is ebben”
– emelte ki Castel. Hozzátette, hogy az átállás az egyik ernyőről a másikra, a két ernyőnek a párhuzamos megléte olyan veszélyeket és bonyodalmakat eredményezhet, amit nem gondoltak át azok, akik ilyen ötletekkel állnak elő. Franciaországban egyébként meg kellene változatni az alkotmányt is, és utána lehetne csak elkezdeni ezt a folyamatot.