Tizenkét évvel ezelőtt az Európai Bizottság történelmi egyezményként tekintett a brüsszeli megállapodásra, amely utat nyitott Szerbia és Koszovó számára az európai integráció felé. Ma azonban Belgrád és Pristina teljesen eltérően értelmezi ezt a dokumentumot. Belgrád szemszögéből a Szerb Önkormányzatok Közösségének (ZSO) létrehozása, amelyet a brüsszeli megállapodás Pristina kötelezettségeként határozott meg, előfeltétele a kapcsolatok normalizálásának. Ezzel szemben a jelenlegi pristinai kormány számára a ZSO nem központi téma a két fél kapcsolatában.

Brüsszel tétovázása katasztrófához vezet
Szlobodan Zecsevics, a belgrádi Európai Tanulmányok Intézetének igazgatója a Kosovo Online-nak nyilatkozva kijelentette:
A pristinai hatóságoknak nem állt érdekükben a brüsszeli megállapodás végrehajtása, mert céljuk az volt, hogy a szerbek lassan elhagyják Koszovót. A koszovói albánoknak létre kellene hozniuk a ZSO-t, ha az Európai Unió jobban nyomást gyakorolna rájuk.
Marko Milenkovics, az egyik, a témával foglalkozó civil szervezet képviselője szerint: A ZSO-nak további mechanizmusokat kellett volna biztosítania a szerb közösség számára az önkormányzatiság és olyan intézmények szervezése terén, mint az egészségügy és az oktatás, amelyek Szerbia rendszerén belül működnek. Mivel ezek a mechanizmusok elmaradtak, az integráció nem valósult meg teljesen.
Szörnyként ábrázolják a szerbeket
Afrim Hoti, a Pristinai Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanára eközben úgy véli:
Úgy tűnik, hogy az egyik fél által tett lépéseket a másik fél ürügyként használta arra, hogy ne hajtsa végre a megállapodást. Véleményem szerint ez a fő oka annak, hogy ma itt tartunk, és hogy nincs valódi végrehajtása a megállapodásnak.