Hatvan évig gyűlölte apja gyilkosát, Charlie Kirk tragédiája után végre kimondta: „Megbocsátok”

Sokakat megrázott a konzervatív véleményvezér, Charlie Kirk feleségének, Erikának drámai vallomása férje búcsúztatóján: „Megbocsátok annak a fiatal férfinak, aki elvette a férjem életét.” A megbocsátás ereje mélyen megérintette Tim Allent, a Télapu sztárját. A színész tizenegy évesen vesztette el édesapját, és egészen idáig képtelen volt ezt megbocsátani. Ám most, hatvan évvel a tragédia után, Erika Kirk hatására végre leírta a mondatot: „Megbocsátok annak, aki megölte az apámat.” Hogyan lehetséges ez? És mi történik az emberi testben és lélekben, amikor végre elengedjük a haragot?

Megbocsátás: Tim Allen és Erika Kirk a fájdalmon túllépve az elengedés erejét választották gyógyulásukhoz Forrás: Getty Images

Charlie Kirk halála világszerte sokkolta az embereket. Voltak, akik ennek hatására elkezdtek templomba járni, mások életükben először olvasni kezdték a Bibliát, és megint mások úgy döntöttek, ideje szembenézniük múltjuk terheivel. Erre ösztönzött Erika Kirk bátor, tiszta kijelentése is, amivel olyan embereket is megszólított, akik hosszú évtizedek óta hordoztak magukban feldolgozatlan fájdalmat. Az amerikai színész, Tim Allen egy ittas sofőr miatt vesztette el édesapját, és saját bevallása szerint hat évtizeden át képtelen volt ezért megbocsátani, ám Erika szavai után most mégis meg tudta tenni ezt a lépést. Mi történik ilyenkor valójában bennünk? Nézzük, mit mond a tudomány és a hit arról, hogyan formálja át idegrendszerünket, szívünket, agyunkat, lelkünket a megbocsátás!

A megbocsátás gyógyít – és ezt a tudomány is alátámasztja

A szakemberek egy ideje vizsgálják, hogy milyen hatásai vannak annak, ha valaki képes elengedni a haragot. Innen tudjuk, hogy már az is pozitív változásokat indít el az emberi szervezetben, ha csak elképzeljük, hogy megbocsátunk valakinek. 

A szív- és érrendszer, illetve az idegrendszer működése is javul ilyenkor: csökken a vérnyomás, lassul a pulzus, oldódik az izomfeszültség. Egy kísérletben a résztvevők gondolatban váltottak a jóindulat és a harag között, a testük pedig azonnal megmutatta a különbséget: a dühös gondolatok megemelték a stresszreakciókat, és csökkentették az úgynevezett kontrollérzést – vagyis azt a belső biztonságot, hogy urai vagyunk a helyzetnek. 

Figyelemre méltó Fred Luskin tapasztalata is. A pszichológus egy programban olyan családokkal dolgozott, amelyeknek szeretteit meggyilkolták az észak-írországi politikai zavargások során. A résztvevők a megbocsátást segítő tréning után ugyan még mindig gyászoltak, ám már képesek voltak megbirkózni a helyzettel. Sőt, mindez hosszú távon érvényes, a terápia után hat hónappal is nagyobb optimizmusról, kevesebb stresszről és depressziós érzésről, erősebb önbizalomról és fokozott együttérzésről számoltak be, valamint erősödött bennük a spirituális nyitottság. A megbocsátás tehát elengedhetetlen mind mentális, mind fizikai egészségünk szempontjából, mindkét téren gyógyulást hoz. De vajon tanulható?

Így fejleszthető a megbocsátás

Az biztos, hogy gyakorlás és tudatosság kell hozzá, valamint különféle segítő módszerek támogathatják. 

Pszichológusok szerint a megbocsátás nem egy nagy, egyszeri gesztus, inkább több döntés.

Ezekben ott van:

•  az elfogadás, 
• a nézőpontváltás, 
• az érzelmi önszabályozás, 
• az együttérzés 
• és az őszinte felelősségvállalás. 

Az elfogadás ilyenkor nem azt jelenti, hogy tetszik, ami történt, de tudomásul vesszük, hogy nem lehet rajta változtatni. Ehhez szükség van érzelmeink szabályozására, arra, hogy megtanuljuk felismerni és lecsendesíteni a dühünket, fájdalmunkat, bánatunkat. Vissza kell ugyanis vennünk az irányítást az érzelmeink és a viselkedésünk felett. Így leszünk képesek az együttérzésre, ami által megérthetjük a másik oldalt is, és ez arra ösztönözhet, hogy megtegyük az első lépéseket a megbocsátás útján. (Mindez sokkal könnyebb, ha a másik félnél látjuk a megbánás jeleit, de anélkül is sikerülhet.) 

Léteznek továbbá olyan gyakorlati fogások is, amelyek segítenek elengedni a feszültséget, hogy újra rá tudjunk hangolódni az élet pozitív dolgaira. Ennek kiindulópontjaként fontos, hogy emlékeztessük magunkat, a fájdalom az élet része, de még ilyenkor is van miért hálát adnunk. (Itt eszünkbe juthat Placid atya, aki a gulágon töltött tíz éve alatt is mindennap meg tudta látni az apró örömöket.) Szakemberek szerint érdemes a megbocsátást begyakorolni: kezdjük kicsiben, a hétköznapi bosszúságokkal és a szeretteinkkel, akiknek könnyebben elnézzük, ha megbántanak. 

Amikor a hit és a lélek is szerepet kap

A legújabb kutatások kezdik feltárni az érzelmi stabilitás, a megbocsátás és a vallási elkötelezettség közötti összefüggéseket is. Visszatérve Erika Kirk példájára, őt is ez segíti nehéz útján. Ahogy férje búcsúztatóján fogalmazott: 

Megbocsátok neki, mert ezt tette Krisztus is és ezt tenné Charlie is.

Egy interjúban pedig arról is vallott, azért sem szeretne halált férje gyilkosának, mert ez ellenkezne a lelkiismeretével és nem akarja kockáztatni saját üdvösségét egy bosszúálló cselekedettel. „Ez megakadályozná, hogy a mennybe jussak, hogy Charlie-val lehessek” – mondta Erika. 

Tanúságtétele jól példázza, hogy a megbocsátás olyan tudatos döntés, mely sokszor a hit erőforrásából táplálkozik. 

Ezt a réteget tárja fel Erin Kast amerikai jezsuita atya cikke. Ő a pszichológiai mellett a keresztény perspektívát is megmutatja azzal kapcsolatban, hogy mikor és hogyan segíthet – illetve mikor nem feltétlenül elvárás – a megbocsátás. Mint írja, 

bár a keresztény megbocsátás a lelki egészséghez kapcsolódik, mégis gyökeresen más, mert a céljai különböznek. A pszichológiai egészség célja a boldog és egészséges emberi élet; a keresztény tanítványság célja az isteni életben való részvétel. […] Mert a keresztény lelkiség nem csupán pszichológia, és a keresztény hit nem csupán a boldog és egészséges emberi élet elősegítésére szolgál.

Kast szerint „a lelki egészséghez szükség van arra, hogy megszabaduljunk azoktól a kötelékektől, amelyek azokhoz bilincselnek, akik megsebeztek bennünket. Ez egy fáradságos utazást igényel, amelynek során újra felfedezzük a saját bűneink és mások súlyos bűnei által elfedett, bennünk rejlő méltóságunkat.” 

Az atya kiemeli továbbá, hogy a keresztény értelemben vett megbocsátás során viszont nem szűnik meg a kapcsolat a szenvedő fél és aközött, aki ezt okozta. Ám maga Krisztus lép közénk és a minket megsebző közé, szeretetével pedig újrafogalmazza a kapcsolatunkat azzal, aki bűnt követett el ellenünk. Így kerül egészen más dimenzióba és nyer értelmet minden. Kast úgy véli, mindezt elősegíthetjük saját belső munkánkkal, szakemberi segítséggel, aktív imaélettel és a lelki egészségre törekvés révén. A jezsuita szerzetes ugyanakkor arra figyelmeztet, még így is akár évekig tarthat, sőt, néha egyáltalán nem történik meg az, hogy valóban meg tudunk bocsátani. Szerinte ugyanis ehhez szükség van a kegyelemre is: „Isten átalakító látására.” Arra, hogy az ő szemével tudjuk nézni a másikat. Talán ezt az ajándékot kapta most meg Erika Kirk és Tim Allen is...