Az elmúlt időszakban, különösen a 2023. október 7-i izraeli terrortámadás óta, drámai módon megváltozott a közhangulat a nyugati zsidóság körében. Míg korábban főként a holokauszttúlélők generációja aggódott a történelem megismétlődése miatt, ma már a fiatalok – az Y és Z generáció tagjai – teszik fel a kérdést: vajon az antiszemitizmus terén a globális helyzet ugyanolyan súlyos-e, mint 1933-ban, vagy ami még rosszabb, 1939-ben?
A válasz összetett, és bár a közvetlen párhuzam a náci Németországgal még nem állja meg a helyét, a társadalmi szövet bomlása tagadhatatlan – írja a The Telegraph brit napilapban megjelent véleménycikkében Deborah E. Lipstadt professzor, az Egyesült Államok volt antiszemitizmus elleni különmegbízottja.
A professzor szerint a 30-as években a kormányzatok aktívan szították a gyűlöletet; Németországban, Ausztriában és a Szovjetunióban az államhatalom volt az antiszemitizmus motorja. Ezzel szemben a mai nyugati demokráciákban a kormányok hivatalosan elítélik a zsidógyűlöletet. Ám a felszín alatt egy sokkal alattomosabb folyamat zajlik: a bürokratikus akadályok és a hatósági nemtörődömség „papírfalai”, amelyek egykor megakadályozták a menekülők befogadását, ma a radikálisokkal szembeni fellépés hiányában köszönnek vissza.
A legaggasztóbb jelenség nem a nyílt állami elnyomás, hanem az intézményrendszer, a rendőrség és az oktatási szféra megdöbbentő meghunyászkodása.
A „társadalmi béke” megőrzése érdekében a nyugati hatóságok egyre gyakrabban választják az úgynevezett „megelőző engedelmességet”. Félnek konfrontálódni a hangos, gyakran iszlamista vagy szélsőbaloldali csoportokkal, ezért inkább az áldozatokat korlátozzák.
Klasszikus példája ennek az a sydney-i eset, amikor az Operaháznál „gázosítsátok el a zsidókat” skandáló tömeggel szemben a rendőrség tehetetlennek bizonyult, és inkább a zsidó lakosokat szólította fel otthonmaradásra. Hasonlóan botrányos a brit West Midlands rendőrségének eljárása, amely hazugságokkal akadályozta meg a Maccabi Tel Aviv szurkolóinak eljutását csapatuk meccsére, bajkeverőnek bélyegezve őket, miközben a saját hírszerzésük is tudta: a helyi radikálisok terveznek támadást ellenük.
A hatóság inkább engedett a nyomásnak, és a zsidó szurkolókat hibáztatta, semmint hogy konfrontálódjon a muszlim közösség hangadóival.
A morális válság az oktatási rendszert is elérte. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban egyre több iskola dönt úgy, hogy idén nem emlékezik meg a holokauszt áldozatairól. Az ok? Félelem a „szülői visszajelzésektől” és a konfliktusoktól. Ez a fajta öncenzúra, amely egyetlen csoport érzékenységét helyezi előtérbe a történelmi tényekkel és az erkölcsi kötelességgel szemben, a társadalmi integráció csődjét jelzi.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!