Franciaországot sem kíméli a Black Lives Matter

Legutóbb azon lángolt fel a vita, hogy egy nemrég elhunyt jobboldali polgármesterről neveztek volna el egy teret.

Forrás: FACEBOOK / Claude Goasguen

Az eredetileg az Egyesült Államokból kiinduló Black Lives Matter (BLM, A fekete életen számítanak) mozgalom Franciaországot is elérte.

– Az elmúlt hetek egyik legnagyobb vitáját a párizsi XVI. kerület tavaly májusban elhunyt jobboldali polgármestere okozta

– magyarázta lapunknak Soós Eszter politológus, Franciaország-szakértő.

Anne Hidalgo, Párizs szocialista főpolgármestere nemrégiben egy olyan javaslatot terjesztett elő, hogy Claude Goasguenről legyen elnevezve a kerület egyik tere. Több politikus – különösen a baloldali zöldek – ellenezte az átnevezést, mert az egykori városvezetőt homofóbiával, rasszizmussal, iszlamofóbiával vádolják. A párizsi tanács március 10-én mégis elfogadta a szocialista politikus javaslatát. A szavazáson 82-en szavaztak az intézkedés mellett, 34-en ellene, és ketten tartózkodtak.

Claude Goasguen 2008 és 2017 között volt Párizs XVI. kerületének polgármestere Fotó: Facebook/Claude Goasguen

Lista a kisebbségiekről

Az emlékezetpolitikával kapcsolatos szoborok és a közterek elnevezései Franciaországban is nagy jelentőséggel bírnak. Emmanuel Macron francia elnök tavaly nyáron egyértelműen elhatárolódott a rasszizmustól, és azt ígérte, hogy nem fog szobrokat ledöntetni, továbbá az ország múltját sem fogja eltörölni. Ezt követően az államfő bejelentette, hogy egy húszfős, történészekből álló bizottság ki fog dolgozni egy mintegy ötszáz névből álló listát, akikről köztereket fognak átnevezni országszerte azért, hogy eleget tegyenek a kiegyensúlyozásra irányuló politikai követeléseknek. A felsorolásban olyan személyek neve szerepel, akik a francia tengerentúli területekről vagy a volt gyarmatokról származnak. Sajtóértesülések szerint a listán szerepel Aimé Césaire költő, Léopold Sédar Senghor költő és politikus, valamint Frantz Fanon, aki a dekolonizáció társadalmi és kulturális következményeivel foglalkozott.

– Emmanuel Macron már korábban is arra kérte a polgármestereket, hogy a második világháborúban Franciaországért harcoló afrikaiakról nevezzenek el köztereket

– közölte Soós Eszter, kihangsúlyozva, hogy ez a gyakorlat koránt sem ilyen egyszerű.

A kutató elmondta a helyi sajtóban megjelentekre hivatkozva, hogy a polgármesterek kizárólag csak már meglévő köztereket nevezhetnek át, amivel többnyire a lakosság nem ért egyet, és a céllal éppen ellentétes hatást érnek el. Nagyvárosokban, ahol a városterjeszkedés és az építkezések nyomán újabb és újabb terek létesülnek, ez az eljárás nem jelent gondot, vidéken azonban ez korlátokhoz kötött.

– A helyszín megválasztása is nagyon fontos. Hogy fogadnák, ha egy ipari terület vagy egy bevásárlóközpont utcáját neveznék el egy Franciaországért hősi halált halt katonáról?

– tette fel a kérdést Agnès Le Brun francia politikus.

Tengeren túli területek

Noha a Franciaországhoz tartozó Martinique-sziget a Karib-térségben fekszik, ide is elértek az emlékezetpolitika-ellenes megnyilvánulások: a múlt hétvégén az 1804 és 1893 között élt Victor Schœlcher szobrát rongálták meg, aki arról vált híressé, hogy 1848-ban elrendelte az Amerikai Virgin-szigeteken – akkoriban Dán Nyugat-India gyarmatsziget volt – a rabszolgaság eltörlését. Az emlékművet még 1998-ban állították fel, ezzel emlékezve a rabszolgaság végére, a Le Figaro francia napilap értesülései szerint a városháza nem tervezi a szobor cseréjét. Egyébként korábban már két másik Schœlcher-emlékművet is megrongáltak Franciaország tengeren túli területein. Az egyiket Martinique szigetén még tavaly május 22-én, amikor a rabszolgaság felszámolását ünnepelték, ekkor a fiatalok azt skandálták, hogy „Schœlcher nem a mi megmentőnk”. A másik eset pedig a szintén a Karib-térségben fekvő Guadeloupe-on történt, ahol egy mellszobrot tettek tönkre.

– Schœlcher nem volt sem rabszolga-kereskedő, sem rabszolga-tulajdonos, és a rabszolgaság felszámolását támogatta a francia gyarmatokon. Olyan múltat képvisel azonban, amely nem nyújtott megoldást a rabszolgák ellen elkövetett bűncselekményekre, és amely megkönnyítette a gyarmatosítást

– magyarázta Françoise Vergès francia politológus a The Art Newspaper brit havilapnak.

Sébastien Mehal színes bőrű francia művész elmondta, hogy nem lát semmilyen problémát a Schœlcher-szobrokban, viszont szívesen látna olyan emlékműveket, melyek a színes bőrűek előtt tisztelegnek, különösen azok előtt, akik jelentős szerepet töltöttek be Martinique történelmében.