– A jó barátok megtehetik, hogy ne értsenek egyet – bagatellizálta a nézeteltéréseket Joe Biden amerikai elnök, miután csütörtökön Angela Merkelt fogadta Washingtonban. A leköszönő német kancellárnak minden bizonnyal ez volt az utolsó látogatása a Fehér Házban, tizenhat éves vezetése alatt 23-szor utazott az amerikai fővárosba és négy amerikai elnököt „fogyasztott el”, így a mostani vizit afféle búcsúnak is beillett. A tárgyalások ennek megfelelően meglehetősen barátságos hangnemben zajlottak, a német politikus érdemeinek gyakori citálásával, éket csak az Északi Áramlat 2 ügye vert a szövetségesek közé.
Fotó: MTI/AP/Evan Vucci
A tengerentúlon ugyanis rossz szemmel figyelik, hogy a vezeték a Balti-tengeren keresztül közvetlenül, Ukrajna közvetítése nélkül szállítana orosz gázt Németországba, és egyáltalán, erősíti Oroszország energetikai pozícióit az öreg kontinensen. Nemcsak attól tartanak, hogy ezzel Kijev súlyos tranzitdíjaktól eshet el, de attól is, hogy Európa kiszolgáltatottabbá válhat, Moszkva nyomásgyakorlásra használhatja fel helyzetét, nem beszélve arról, hogy kiszoríthatja az amerikai cseppfolyós földgázt (LNG) a piacról. Angela Merkel most is azzal igyekezett lenyugtatni a kedélyeket, hogy az Északi Áramlat 2 az ukránok mellé, és nem helyett épül, Ukrajnára továbbra is fontos tranzitországként számítanak. A felek siettek leszögezni, hogy Moszkva nem használhatja fegyverként energiapolitikáját. És ha mégis?
A német kancellár figyelmeztetett, Berlin kész a leghatározottabb válaszra, például uniós szintű szankciók kivetésére Oroszországgal szemben.
Egyetértettek tehát abban, hogy nem értenek egyet, igaz, Joe Bidennek egyébként sem volt sok választása. Azzal a felismeréssel a fején találta a szöget, hogy beiktatásának idején az Északi Áramlat 2 már 90 százalékban elkészült, így a keze meg volt kötve. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy egy 11 milliárd dolláros projektet még az amerikaiak kedvéért sem fognak a kukába dobni, inkább előremenekült: visszavonta a gázvezeték építői ellen elrendelt szankciókat, és inkább konkrét biztosítékok kidolgozásába kezdett. Az Európai Unió már most is nagyban függ az orosz gáztól: importjának 41 százaléka érkezik Oroszországból, miközben a második Norvégia, 16 százalékkal.
