Bolygónk egy hatalmas, gömb alakú dipólus mágnesnek is tekinthető. Az északi és a déli mágneses pólus folyamatosan változtatja a helyét. Az északi pólus – amely az utóbbi években 55 kilométert „vándorolt” – például a XVI. század végén a földrajzi Északi-sarktól tíz fokkal keletre volt, a XIX. század elején 25 fokkal nyugatra. Jelenleg a földrajzi Északi-sarktól három fokkal nyugatra található Észak-Kanadában és Oroszország felé mozdul. A déli mágneses pólus szintén bolyong. A két pólus egymástól függetlenül mozog, és nem a bolygó két ellentétes pontján található. (Az élővilágot is megzavarhatja a pólusok vándorlása, hiszen rengeteg állat – madarak, méhek és halak – a mágneses mező segítségével navigál.) A vándorlás időnként olyan méretet ölt, hogy a két pólus felcserélődik. Ez a pólusváltás jelensége, amellyel kapcsolatban számos félelem kering.
Biztosan kijelenthető, hogy pólusváltás idején a mágneses mező nem csökken nullára, ám ereje akár a szokásos érték tizedére apadhat. Emiatt a korábbinál sokkal több kozmikus sugárzás éri el a bolygó felszínét, ami drasztikus hatással lehet a bolygó élővilágára. A Föld mágneses mezeje védi ugyanis a bolygón lévő életet a világűrből érkező halálos sugárzás ellen. A távoli galaxisokból származó kozmikus sugárzás – előfordul benne elektron, proton, gamma-sugárzás és megannyi atommag – az élőlényekre kifejezetten veszélyes, rákkeltő hatású.
Az életet oltalmazó mágneses mező ereje 1840 óta közel tíz százalékkal csökkent. Az Atlanti-óceán déli része felett képződött kisebb mágnesességű zónát a kutatók „dél-atlanti anomáliaként” emlegetik. Arról vitáznak, hogy vajon ez az anomália a mágneses pólusváltás előjele-e. Maxwell Brown és Monika Korte, a potsdami Német Geológiai Kutatóközpont munkatársai és kollégái a PNAS tudományos lapban tavaly arról írtak, hogy belátható időn belül nem történik pólusváltás.
A legutóbbi, felfedezőik után Brunhes–Matuyama-pólusváltásként emlegetett jelenség 773 ezer éve fejeződött be; a Földön átlagosan 250 ezer évente következik be a mágneses póluscsere. Egy új tanulmány azt sugallja, hogy az utolsó váltás sokkal hosszabb ideig tartott, mint eddig hittük. A Science Advances lapban közölt cikkében Brad Singer (Wisconsin Egyetem) és munkatársai arra hívták fel a figyelmet, hogy ez a folyamat 22 ezer évig tartott. Korábban a jelenség időtartamát 4000-9000 évre becsülték.
