Pólusváltás előtt áll bolygónk?

A Föld utolsó mágneses pólusváltása háromszor hosszabb ideig tartott, mint eddig gondoltuk — egy új tanulmány ugyanis azt sugallja, hogy a 773 ezer esztendeje befejeződött folyamat 22 ezer éven keresztül zajlott.

A napszél ellen is oltalmaz a védőpajzs Forrás: Earth.com

Bolygónk egy hatalmas, gömb alakú dipólus mágnesnek is tekinthető. Az északi és a déli mágneses pólus folyamatosan változtatja a helyét. Az északi pólus – amely az utóbbi években 55 kilométert „vándorolt” – például a XVI. század végén a földrajzi Északi-sarktól tíz fokkal keletre volt, a XIX. század elején 25 fokkal nyugatra. Jelenleg a földrajzi Északi-sarktól három fokkal nyugatra található Észak-Kanadában és Oroszország felé mozdul. A déli mágneses pólus szintén bolyong. A két pólus egymástól függetlenül mozog, és nem a bolygó két ellentétes pontján található. (Az élővilágot is megzavarhatja a pólusok vándorlása, hiszen rengeteg állat – madarak, méhek és halak – a mágneses mező segítségével navigál.) A vándorlás időnként olyan méretet ölt, hogy a két pólus felcserélődik. Ez a pólusváltás jelensége, amellyel kapcsolatban számos félelem kering.

Biztosan kijelenthető, hogy pólusváltás idején a mágneses mező nem csökken nullára, ám ereje akár a szokásos érték tizedére apadhat. ­Emiatt a korábbinál sokkal több kozmikus sugárzás éri el a bolygó felszínét, ami drasztikus hatással lehet a bolygó élővilágára. A Föld mágneses mezeje védi ugyanis a bolygón lévő életet a világűrből érkező halálos sugárzás ellen. A távoli galaxisokból származó kozmikus sugárzás – előfordul benne elektron, proton, gamma-sugárzás és megannyi atommag – az élőlényekre kifejezetten veszélyes, rákkeltő hatású.

Az életet oltalmazó mágneses mező ereje 1840 óta közel tíz százalékkal csökkent. Az Atlanti-óceán déli része felett képződött kisebb mágnesességű zónát a kutatók „dél-atlanti anomáliaként” emlegetik. Arról vitáznak, hogy vajon ez az anomália a mágneses pólusváltás előjele-e. Maxwell Brown és Monika Korte, a potsdami Német Geológiai Kutatóközpont munkatársai és kollégái a PNAS tudományos lapban tavaly arról írtak, hogy belátható időn belül nem történik pólusváltás.

A legutóbbi, felfedezőik után Bru­nhes–Matuyama-pólusváltásként emlegetett jelenség 773 ezer éve fejeződött be; a Földön átlagosan 250 ezer évente következik be a mágneses póluscsere. Egy új tanulmány azt sugallja, hogy az utolsó váltás sokkal hosszabb ideig tartott, mint eddig hittük. A ­Science Advances lapban közölt cikké­ben Brad Singer (Wisconsin Egyetem) és munkatársai arra hívták fel a figyelmet, hogy ez a folyamat 22 ezer évig tartott. Korábban a jelenség időtartamát 4000-9000 évre becsülték.

A napszél ellen is oltalmaz a védőpajzs
Fotó: Earth.com

Munkájuk során a kutatók korabeli lávaáramlások nyomait elemezték. A kihűlő, megkeményedő vulkáni anyag ugyanis időkapszulaként működik: a vasban gazdag olvadt kőzet elrendeződésére a mágneses mező is hatással van. A lávából kialakult kőzet tehát a mágneses mező egyfajta geológiai emléke. A vulkanikus anyag korát a benne tárolt argonizotópok segítségével határozzák meg. Ezzel a módszerrel egyértelmű kép kapható a mágneses mező állapotáról egy adott időpontban. Ez alapján jutottak arra a következtetésre a kutatók, hogy a mágneses mező 795 ezer évvel ezelőtt kezdett megkergülni, majd 785 ezer évvel ezelőtt kissé normalizálódott a helyzet, hogy újabb 12 ezer év elteltével befejeződjön a pólusváltás.

– Ha a mágneses dipólus eltűnik, akkor a pajzs, amely megóv minket a beérkező kozmikus sugárzás részecskéitől, szintén el fog tűnni – mondta Quentin Simon, a Környezettudományi Kutatási és Oktatási Központ (CEREGE) munkatársa a Scientificamerican.com-nak.

Nem mindenki ért egyet Singer megállapításaival. Nicolas Thouveny, szintén a CEREGE munkatársa azt mondja, hogy az óceánfenékről vett üledékmagokból származó bizonyítékok alapján legfeljebb nyolcezer évig tartott a póluscsere. Szerinte a lávaáramlás-adatok nem adnak megbízható idősort. Brad Singer azonban azt állítja, hogy ezeket az adatokat más megfigyelések is megerősítik. Bárkinek van igaza, ezek az elemzések segíthetik a valamikor bekövetkező jelenségre való felkészülést.