Sovány eredmények

Öt éve születtek meg a minszki egyezmények a Kelet-Ukrajnában zajló fegyveres konfliktus rendezésére, azonban érdemi előrelépés azóta sincs. A terület továbbra is a szakadárok kezében van, a kialakult helyzet a 2015-ös állapotokat tükrözi. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa orosz kérésre kedden tárgyalja az ügyet, majd Ukrajna viszi azt a világszervezet közgyűlése elé. Pénteken Vlagyimir Putyin orosz és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök telefonon egyeztetett.

Szakadár donyecki harcosok egy januári felvételen. Öt év állóháború után sem született megoldás Fotó: Alexander Ermochenko Forrás: Reuters

A Kelet-Ukrajnában, a donyecki és luhanszki területen 2014 áprilisa óta zajló fegyveres összecsapást számos szakértő immár a befagyott konfliktusok közé sorolja – hasonlóan a Dnyeszteren túli területhez, Hegyi-Karabahhoz, Dél-Oszétiához vagy Abháziához. Miután a 2014 elején lezajlott forradalmat követően Moszkva-ellenes és az euroatlanti integrációt támogató erők kerültek hatalomra Ukrajnában, Moszkva megszállta a Krím félszigetet, majd az Oroszországgal határos területeken orosz támogatással egy fegyveres szeparatista mozgalom bontakozott ki.

Luhanszk megyében létrejött az úgynevezett Luhanszki Népköztársaság, tőle délre pedig a Donyecki Népköztársaság. A komoly katonai és civil áldozatokkal járó fegyveres konfliktus aktív fázisa egészen 2015. február 12-ig, a minszki egyezmények aláírásáig tartott.

Azóta öt év telt el. Az aktív fegyveres fázis lezárult, de a két ukrán megye területének egy része továbbra is a szeparatista erők ellenőrzése alatt áll. Közel húszezer négyzetkilométernyi területről van szó, négymilliós összlakossággal. Az időnként fellobbanó összetűzések szinte minden hónapban szedtek áldozatokat az elmúlt években. Az ENSZ 2019-es adatai szerint az összecsapásoknak öt év alatt legalább 13 ezer áldozatuk van, ezek közel egynegyede civil, a területekről elköltözöttek számát két-három millió főre teszik.

Az évfordulót most Ukrajna és Oroszország is a saját céljaira használhatja fel. Vadim Prisztajko ukrán külügyminiszter nemrég jelezte, hogy Kijev az ENSZ közgyűlése előtt tárgyalná a szakadár területek ügyét; erre jövő csütörtökön kerülhet sor. Nem sokkal később Moszkva pedig azt kérte, hogy szűkebb körben, az ENSZ Biztonsági Tanácsában tárgyalják a kelet-ukrán helyzetet – a megbeszélést jövő keddre tűzték ki. Ezzel a Kreml lépéselőnyhöz jutott.

Az orosz külügyminisztérium teljes mértékben Kijevre hárítja a felelősséget az eredmények hiánya és a minszki egyezmények sikertelensége miatt. „A többször bejelentett tűzszünet ellenére a fegyvernyugvás még nem történt meg. A frontvonal mentén továbbra is lőnek, a katonai fegyverzet kivonását nem hajtották végre. Donbasz (a luhanszki és donyecki területek együttes neve) nem kapott alkotmányosan garantált különleges státust, az amnesztia nem valósult meg” – állítja az orosz külügy.

Kijev részéről Petro Porosenko elnöksége alatt az orosz-ukrán párbeszéd zsákutcába jutott. 2016 után már nem ülésezett többször az ő részvételével az úgynevezett normandiai négyes, ahol a felek a minszki egyezmények megvalósításáról tárgyalhattak volna. Porosenko politikájának egyik, ha nem a legfontosabb elemévé vált az orosz agresszió­val szembeni harc – kompromisszumokról nem lehetett szó.

Az új államfő, Volodimir Zelenszkij tavalyi hatalomra kerülésével a helyzet megváltozott: neki azt kellett mutatnia, hogy el tudja mozdítani a kelet-ukrajnai konfliktust a holtpontról. Ehhez hajlandó volt a párbeszédre és engedményekre is. Tavaly novemberben, három év után újra összeült a négyes: ­Emmanuel Macron francia elnök, Angela Merkel német kancellár, valamint Vlagyimir Putyin orosz elnök és Zelenszkij. Bár a találkozónak a teljes fogolycsere meghirdetésén túl nem volt jelentős hozadéka, az már önmagában eredménynek mondható, hogy újra asztalhoz ültek a felek.

A következő találkozóra márciusban kerülhet sor. Elképzelhető, hogy a kelet-ukrajnai helyzet elmozdul a holtpontról, ám a politikai akarat ellenére számos buktató látszik. A legnagyobb probléma épp a minszki egyezményekkel van: a szöveg feloldhatatlan ellentmondásokat tartalmaz, a rendelkezéseit másképp értelmezik a felek. Ukrajna szempontjából a legfontosabb kérdés az orosz-ukrán határszakasz feletti ellenőrzés, így azzal érvel: a dokumentum végrehajtása csakis azután lehetséges, hogy Kijev ellenőrzése alá vonja a szakadár területek és Oroszország közötti határszakaszt.

A Kreml viszont kizárólag az egyezmények pontjainak sorrendjében hajlandó haladni, márpedig a határellenőrzésről rendelkező pontot megelőzi például a helyi választásokról szóló. 2015-ben azért készült a szöveg ebben a formában, hogy mindkét félnek megfeleljen a legfontosabb cél, a vérontás megállítása érdekében. Ez sikerült ugyan, de a további rendezés zsákutcába jutott.

Szakadár donyecki harcosok egy januári felvételen. Öt év állóháború után sem született megoldás
Fotó: Reuters

A nemzetközi helyzet sem kedvez Ukrajnának. Az EU megosztottabb, mint valaha, Washington és Brüsszel viszonya fagyos, Merkel – lassan visszavonuló politikusként – egyre kevesebb szerepet vállal, Macron pedig az Oroszországgal ápolt kapcsolatok újjáépítését szorgalmazza. Mindez Moszkva tárgyalási pozícióit erősíti, és lényegé­ben az orosz akarattól teszi függővé azt, hogy sikerül-e integrálni Kelet-Ukrajnát az ország vérkeringésébe vagy a régió újabb befagyott posztszovjet konfliktussá válik.

Minszki megállapodások

2015. február 12-én született megegyezés a Kelet-Ukrajnában 2014 tavasza óta zajló harcok lezárására. A megállapodás betartására a normandiai négyek vállaltak garanciát: Ukrajna, Oroszország, Németország és Franciaország. Az egyezmény 13 pontból áll. Többek között megállapodtak a fegyvernyugvásról, a nehézfegyverzetek kivezetéséről, a külföldi katonai alakulatok kivonásáról, az amnesztiáról, Ukrajna alkotmányos reformjáról és a donyecki, valamint a luhanszki terület különleges státusáról.