Aki nem találta helyét a rendben

Hervay Gizella erdélyi író, költő és műfordító idén októberben lenne 85 éves, és több mint három és fél évtizede döntött úgy, hogy elég volt számára a földi lét megpróbáltatásaiból.

Hervay Gizella erdélyi író, költő és műfordító idén októberben lenne 85 éves, és több mint három és fél évtizede döntött úgy, hogy elég volt számára a földi lét megpróbáltatásaiból.

Az évforduló önmagában is lehetne apropója a Térszínház Levél a föld alól című előadásának, amelyet pénteken és jövő hétfőn adnak elő. Viszont hétfő a kommunizmus áldozatainak az emléknapja, és Hervay Gizella joggal sorolható az előző rendszer áldozatai közé. Küzdelme már hétéves korában elkezdődött, amikor könyvelő édesapját kitették az állásából. Az addig Makón élő család szétszóródott, őt előbb nagyanyja nevelte, majd rokonok fogadták be, adták mondhatni kézről kézre az érzékeny kislányt, míg kiskamaszként a Szilágyságba férjhez ment édesanyjához került.

„Túl sok csavargás volt / árvasággal egybekötve, és / kevés volt az egy főre eső otthon” – összegez Űrlap című versében. Sok-sok tanulással, kemény munkával jutott el oda, hogy az erdélyi irodalom egyáltalán tudomást vegyen róla, majd el is ismerje. Egy korai versében így ír az útkeresésről: „Én sokáig csak azért írtam, / hogy helyem legyen a rendben, / s fölöslegessé ne váljak valahogy, / mint petró­­leumlámpa kormos üvege, / mely szekrény tetején hányódik – villanyfényben” (Vers a törvényekről).

Amikor a romániai zaklatások, fenyegetések elől 1976-ban Magyarországra menekült, azzal szembesült, hogy itt sem lel hazára és megnyugvásra sem, hiszen átmenetileg Bukarestben hagyott egyetlen fia életét vesztette az 1977-es földrengésben. A Lódenkabát Kelet-Európa szegén című verseskötetének megjelenését már nem várta meg, több összetépett búcsúlevele egyikében ez áll: „Bocsánatot kérek mindenekért. Bűnömet az Isten ítélje meg.”

A Térszínház Hervay Gizella verseiből Bucz Hunor rendezésében misztériumot állított össze, amely a szatmárcsekei temetőre jellemző, csónak alakú fejfa körül játszódik. Jézus Golgotája, a magyar történelem tragikuma és a költőnő életének drámája – ez a három jelenés helyeződik egymásra. Hervay Gizella alakját Szamosvári Gyöngyvér és Papp Annamária idézi meg, a gardonnal kísért szövegek mellett magyar népdalok és vallásos énekek is elhangzanak.