Az ismeretlen hősökről

A történelem a hétköznapok történeteként érdekel, amely képlékenyen alakul. Miközben a XX. század történelmi eseményeit sokat emlegetjük, az 1848—49-es szabadságharc időszaka távolivá vált, mégis mindannyiunk közös múltja. Ezért is tartottam fontosnak, hogy a filmmel felidézzük ezt a kort — mondja Kárpáti György Mór, aki rövidfilmjei­vel (Provincia, Erdő, Gólyatábor) Berlinben és Cannes-ban is sikereket ért el. Március 7-én első nagyjátékfilmjével debütál a hazai mozikban: a Guerilla az ismeretlen hősök néhány napját követi az erdő mélyén, akik információ hiányában várakoznak, és napról napra egyre nagyobb következményekkel járó döntéseket kénytelenek hozni.

„A háborús szituáció esetlegessége érdekelt” Fotó: Bach Máté

– Én szeretem ezeket a karaktereket: tizen- és huszonéves emberek, katonák, civilek, fiúk és lányok, akik a szabadságért harcoltak. A Guerilla mementó róluk, az ismeretlen hősökről. Nyilván vannak a közönségben olyanok, akik nagyobb ívű, lekerekített történetekhez szoktak, de bízom benne, hogy sokan felfedezik majd a film értékeit.

– Milyen szakmai visszajelzéseket kapott a göteborgi filmfesztiválról?

– Megérintette őket a főszereplő morális drámája. Örültem, hogy kiemelték Váradi Gergely alakítását. Sokaknak tetszett az erdei környezet: volt, akinek emiatt az északi filmek világa jutott eszébe a Guerilláról.

Váradi Gergely a Guerilla című filmben

– Hogyan talált rá a még egyetemista Váradi Gergelyre?

– Elsőéves volt a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amikor a filmhez az országos szereplőkeresést folytattuk. Váradi Gergely jelenléte nagyon őszinte, látható benne az erő, ugyanakkor a gyengeségeit is meg tudja mutatni. Ellentmondásos karaktert építettünk fel, olyat, aki bátor lépést tesz azzal, hogy elindul megkeresni az öccsét, de szembesülnie kell a félelmeivel.

– Enyedi Ildikó osztályába járt, több olyan alkotóval – Szimler Bálinttal, Reisz Gáborral – együtt, akik évek óta sikereket érnek el a hazai és nemzetközi filmfesztiválokon. Van valami közös a filmes látásmódjukban?

– Nincsen olyan formai vagy műfaji sajátosság, ami meghatározná ezt a csapatot, inkább valamiféle hasonló gondolkodásmód jellemző ránk. Enyedi Ildikó minden nap más filmet vetített nekünk a némafilmektől a klasszikusokon át a videóklipekig. Azt mondta, a saját munkánk során válasszuk ki azt, ami igazán érdekel minket, és ne foglalkozzunk az elvárásokkal. A személyesség vállalására ösztönözte az osztályt, ez határozza meg az utunkat.

– A Magyar Nemzeti Filmalap elsőfilmes Inkubátor programjában készült el az első nagyjátékfilmje; ott szintén Enyedi Ildikó volt a mentora. Hogyan segítette a munkáját?

– Olvasta a forgatókönyvet, olvasmányokat ajánlott. A forgatás után hozzászólt a film nyersvágott verziójához. Szabadon beszélgettünk, ami mindig inspiráló volt.

– Önnek mi jelentené a sikert a Guerilla esetében és általában a filmezéssel kapcsolatban?

– Jólesne, ha olyan visszajelzést kapnék, hogy érdekes volt belelátni az 1849-es augusztusi napok történetébe, részt venni ebben az időutazásban. A filmezés társulati jellegét nagyon szeretem: sok munkatárssal együtt dolgozni egy-egy történeten, akár évekig, aztán megmutatni a közönségnek. Amikor a film párbeszédet hoz létre, az a siker.