A hármas metróvonal Dózsa György úti megállójában a peron megépítésekor, a nyolcvanas évek közepén készült el a Dózsa Györgyöt kezében fáklyával ábrázoló, a teljes falfelületet beterítő pannó. Közel negyven év alatt a mű egyes elemei kiestek, itt-ott megkopott, máshol letöredezett Szász Endre Munkácsy Mihály-díjas festőművész, grafikus több kis elemből összerakott porcelánképe. A szóban forgó megálló egyébként az egyike azon föld alatti állomásainknak, amelyeket értékes műkincs ékesít, közülük is talán ez a leghangsúlyosabb, ugyanis az egész megállót belakja a hatalmas, dinamikus színvilágú, tűzvörösben égő porcelánpannó.
Még a művész életében többször felmerült a pusztuló műalkotás restaurálásának kérdése, konkrét felkérést azonban erre Száz Endre sohasem kapott. Az angyalföldi metrómegálló jellegzetes képének megtartásáért mintegy tíz éve komolyabb civil összefogás is indult, egy internetes blog is felhívta a figyelmet a málló műalkotásra, mi több, alapot is létrehoztak érte. A bonyolult és költséges restauráláshoz néhány lelkes civil adakozása azonban kevésnek bizonyult.
Fotó: Teknős Miklós
A fővárosban található közterületi műalkotások felelőse a Budapest Galéria, de a metróaluljárókban és -megállókban elhelyezett művek nem minősülnek közterületnek, így a Budapesti Közlekedési Vállalat tehet azok állagmegőrzéséért. Egyetlen metróterületen található szobor kivétel ezek alól: a Pöttyös utcai megálló bejáratánál elhelyezett nőalakot, Metky Ödön munkáját annak idején a Budapest Galéria állította ki, így a képtár hivatott gondoskodni róla. (A metró útvonalán elhelyezett műalkotások között érdemes megemlíteni például a Deák téri betűcsempék motívumtárát is, amelybe három magyar költő versrészletét is beleszőtte az alkotó, Joao Vieira lisszaboni képzőművész.)
A Szász-pannóért folytatott civil mozgalomban felmerült az a kérdés is, vajon jó helyen van-e itt – a járművek keltette rázkódásnak kitéve – a nagy értékű műtárgy. Szász képének restaurálását a festő- és iparművész Koháry Géza vállalta volna: az alkotó kizárólag a kép lebontásával, elszállításával látta kivitelezhetőnek a munkát. Szóba került tíz éve a fotótechnikai pótlással történő felújítás is, de a hagyaték őrzői Szász Endre módszeréhez ragaszkodva ezzel a megoldással nem értettek egyet.
