„A szatmárcsekei filmfesztivál hazai ügy, olyan valóságban élő filmes újságírók munkáinak seregszemléje, akik Árpád népe között élve, a magyar népnek hoznak híreket” – mondta egy tavalyi videóriportban Kerényi Imre Kossuth-díjas rendező, aki a kulturális filmek fesztiváljának három éven át látta el zsűrielnöki feladatait.
Az augusztus végén rendezendő mustra ismét meghirdette a versenyt, olyan internetes kisfilmek, riportok készítőinek, akik munkáikkal a Kárpát-medencei kulturális értékekre világítanak rá.
Ötödik alkalommal ad helyet augusztus végén a hármas határ közelségében elhelyezkedő Tisza-parti település, Szatmárcseke a kulturális filmek fesztiváljának, amelyet öt éve Bolyáki Attila, a Tudósítók.hu főszerkesztője a helyi értékeket őrző internetes rövidfilmek mustrájaként hívott életre.
Fotó: MTI/Máthé Zoltán
A tavaly elhunyt Kossuth-díjas Kerényi Imre, a seregszemle eddigi zsűrielnöke előtt tisztelgett a programot beharangozó tegnapi sajtótájékoztató.
„Minden a kis közösségeken múlik, azon, hogy mennyi szatmárcsekeihez hasonló szerveződik meg hazánkban” – hangsúlyozta az egy éve készült interjúban Kerényi Imre. Mint elmondta, a valóságban élő, nem nagyképű újságírókat tömöríti ez a fesztivál, tudósítókat, akik Árpád népe között élve, számukra hoznak híreket.
A zsűri elnökeként a hatáselemzés vezérelte, vagyis Babits és Kosztolányi hagyományai mentén annak felmutatása, hogy az adott film milyen nyomokat hagyott a befogadóban.
Kerényi Imre tavalyi halála után Koltay Gábor Balázs Béla-díjas filmrendező lép a nyomába, aki a tegnapi sajtótájékoztatón arról beszélt, harminc éve még arról álmodoztunk, hogy létrejön a határok feletti nemzetegyesítés, a sebek begyógyulnak, mára pedig ez bekövetkezett.
„Nem múlhat el nyomtalanul, amit a XX. század ránk hagyományozott, de egy ilyen kis fesztivál küldetése, hogy felmutassa a magyarság feledésbe merült értékeit. Trianon közeledő 100. évfordulója arra kötelez bennünket, hogy elmondjuk, mi történt velünk ”– fogalmazott. Hozzátette, hogy ma sokan éppen azért mozognak idegenül a világban, mert nem ismerik igazodási pontjainkat, történelmünket.
