Sárga csizmás őseink

Hogyan kerül Mátyás király Attila hun uralkodó és Lehel vezér társaságába? Nyolc történelmi vagy mondai hősünk egész alakos portréját láthatjuk a (H)ősök csarnoka című időszaki kiállításon a Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében, ahol többek között az is kiderül, miért visel mindenki sárga csizmát.

A képciklus valószínűleg Berényi György báró megrendelésére készült az 1700-as években Fotó: Teknős Miklós

Az ősök tisztelete soha nem kopott ki az európai gondolkodásból, persze a magyaroknak a kereszténység felvétele előtt is külön őskultuszuk volt, a nemesség kialakulásával viszont újra megerősödött a felmenők – főleg a nemességet szerző ősök – tisztelete.

Ha végigmentünk volna egy XVII. századi magyar főúri kastély termein, oldalt hatalmas, életnagyságú fegyveres urak egész sorát láthattuk volna: korukbeli magyaros öltözetben, sárga nemesi csizmában – hogy ezzel is hangsúlyozzák kiváltságos helyzetüket –, buzogánnyal a kezükben, oldalukon karddal.

A képciklus valószínűleg Berényi György báró megrendelésére készült az 1700-as években
Fotó: Teknős Miklós

Ez volt az ősgaléria, amelyben rendszerint a család élő tagjait és azok felmenőit is ábrázolták. De nem csak őket! Az Esterházy család kismartoni kastélyának dísztermében lévő negyven festményből álló sorozatban Noé, Attila hun király vagy a popkultúrában csak Drakulaként ismert Vlad Tepes havasalföldi fejedelem is felbukkant a valós, vérségi ősök között – nyilván ez utóbbiak egyfajta státusszimbólumként voltak jelen, a család kiválóságának hangsúlyozására.

A XVII. században főleg Magyarországon és Lengyelországban volt ez szokás: a nemesek elődeiket az ország alapítóihoz vagy egyéb mitikus alakokhoz vezették vissza.

A Magyar Nemzeti Bank Értéktár programjában megvásárolt nyolc festmény is egy hasonló ősgaléria része volt, a portrék ugyanis Árpád, Gyula, Kadocsa, Kund, Lehel, Örs vezéreket, valamint Attila és Mátyás királyt is ábrázolják.

Bár a szakemberek még nem jutottak dűlőre az ügyben, a képciklus valószínűleg Berényi György báró (1657–1722) megrendelésére készült, s talán a család bodoki várkastélyában volt elhelyezve. (Az akkori századforduló körül katolizált Berényi György igen szép pályát futott be: a Királyi Ítélőtábla bírájaként működött, 1712-ben pedig zászlóvivőként találjuk III. Károly király pozsonyi koronázásán.)

A sorozat 2016-ig a család leszármazottainak tulajdonában volt, most az Értéktár programnak köszönhetően a nemzeti múzeumban helyezték el letétbe.

A magyar vezérek közül Szabolcs és Vérbulcsú portréja hiányzik, a többiek mind XVII. századi öltözékben láthatók, magyaros bajszokkal, viselettel és az elengedhetetlen sárga nemesi csizmával, amely jól tükrözi azt a magyar nemesi mentalitást, amelynek művészeti kifejezői e képek.

Attila király képmásának zászlóján a koronás turulmadár is látható, amely Kézai Simon 1280 körüli krónikája szerint a hun uralkodó címerállata volt.

A festmények a Nádasdy Ferenc által 1663-ban Nürnbergben kiadott Mausoleum Regni Hungariae című kötet rézmetszetű illusztrációit követik, akárcsak a Batthyány-ősgaléria vezérképei, tehát valószínű, hogy 1700 körül készülhettek.

A Berényi-ősgaléria jól kiegészíti a Történelmi Képcsarnok gyűjteményében található Batthyány-ősgaléria festményeinek sorát, amelyből többek között éppen Attila, Árpád és Mátyás király képmása is elveszett.