Ezzel párhuzamosan ugyanakkor egyedülálló emléket állít a korszaknak és az amerikai „civilizáció” ma már csak a közös emlékezetben meglévő „térhódításának”, egy kimagaslóan izgalmas történetet beszél el, ahol még mindig lehet szurkolni és azonosulni a szereplőkkel (bár már nem úgy, mint kiskamaszként), és éppen a korábbi kiadásokból kimaradt részek segítségével nagyobb látószögű és a romantikus regény ellenére objektívnek tűnő képet kaphatunk mindarról, ami a határvidéken történt. A teljes kiadásnak pedig nem utolsósorban az is haszna, hogy az ember filológiai érdeklődésnek álcázva büntetlenül újraolvashatja és újraélheti gyermekkora egyik legmeghatározóbb olvasmányélményét.
James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán. Elbeszélés 1757-ből. Park Könyvkiadó, Budapest, 2019.
