Ha ilyen zenekar lemezt készít, az egyszeri zenehallgató körülbelül aszerint értékeli az albumot, hogy mennyire hozza vissza a koncertek hangulatát. Ami egyrészt jogos, másrészt életszerűtlen, mert egy koncert hangulatát egy stúdiólemez legföljebb megközelítheti, harmadrészt cserébe a hangok, dallamok, érzelmi árnyalatok ugyanazok, és felvételen jó esetben részletekbe menően lehet is mindegyiket hallani. Szerencsénkre a Parno Graszt hírnevéhez méltón sűrű, sodró, gazdagon hangszerelt, kórusaiban fájdalmasan szép és erős anyagot rögzített a Pannónia Stúdióban, romani és magyar nyelven.
Manapság ritka a spontán örömzene, ha játszói tudnak is zenélni, és nem kottából vagy menedzseri-produceri koncepcióból csinálják, még ritkább. A Parno Graszt hagyományos cigányzenét játszik, cigányzenészhez méltón, szabadon, punkosan, örömből, erőből, húsból. Ezt külföldi koncertjeiken is egyre többen méltányolják. Becsüljük meg őket!
Parno Graszt: Már nem szédülök. Fonó Budai Zeneház, 2019.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!