A Holdvilág-árok titkait kutatják

A kétezres évek elején létrehozott Holdvilágárok Alapítvány minden ellenkező híresztelés ellenére nem Attila vagy Árpád végső nyughelyét kívánja meglelni, a cél a Pilis régészeti emlékeinek, eddig feltáratlan leleteinek felszínre hozatala. Szörényi Levente, aki családi indíttatásból vágott bele a kutatásokba, a mai napig eltökélt, és elégedett az eddig elért eredménnyel.

A Kossuth-díjas zenészt gyerekkora óta érdeklik a különleges helyszín régészeti emlékei Fotó: Sima Gábor

Lajos-forrás – a vissza-visszatérő kirándulni vágyók lassanként hozzászoknak a valaha szebb napokat látott, omladozó turistaház vigasztalan látványához, legtöbbjük inkább a kristálytiszta forrásvíz kedvéért zarándokol el I. (Nagy) Lajos királyunk nevét viselő forráshoz. Egy autó fékez mellettünk, beparkol a sorban várakozó gépkocsik mellé. Vezetője a csomagtartóból üres műanyag palackokat pakol egy kosárba, s komótosan elindul a forráspatak felé. Szemünkkel követjük egy darabig, majd nekiveselkedünk a Holdvilág-árok felé vezető mintegy hat kilométeres dimbes-dombos gyalogtúrának. Szörényi Levente – aki az új évezred első éveitől kezdve próbálja „szóra bírni” a Pilis, de különösen annak Pomáz fölötti területe titokzatos részeit – egy összecsukható tábori karosszéken üldögélve fogad bennünket.

– Jelenleg is haladnak a munkálatok, ám idén nehezebben jön össze a szervezés. A két évtizede itt dolgozó képzett alpinisták tartós szerződéseket kötnek az irodaházak nyári szezonban történő homlokzati tisztítására, így nehezebb egyeztetni a terminusokat – ecseteli a helyzetet Szörényi Levente az üdvözlést követően.

Itt nem egyszerű földmunkát kell végezni: visszatérő munkavállalókról van szó, akik, ha nem is kimondott régészek, de az évek során a múzeumi szakember irányítása mellett kikupálódtak.

Szörényi Leventét gyermekkora óta érdekli az őstörténet, azon belül a Pilis régészeti emlékei. Szüleivel és testvérével, Szabolccsal nyaranta gyakran keresték fel a Holdvilág-árkot. Az ilyen alkalmakkor édesapjuk soha nem mulasztotta el, hogy apró tüzet gyújtson, mondván: „jólesik az ősök lelkének!”. Aztán 2000-ben Sashegyi Sándor pomázi helytörténész nyomdokain újraindultak a kutatások. Ezért hozták létre a Holdvilágárok Alapítványt, Szörényi Levente pedig anyagilag is támogatja a kutatásokat. A kezdetekben három-négy alkalommal, két hétig tartó etapokban májustól szeptemberig folytak a feltáró műveletek, ehhez tábort kellett létrehozni a helyszínen. A népszerű zeneszerző-alapítványvezető az adott intervallumban szinte mindvégig felügyelte a munkálatokat, vigyázott a táborra. Sőt annyira megérintette a szakrális helyszín, hogy Árpád népe című művének jelentős része is ott készült. A misztikus rockoperát megelőzően, a Holdvilág-árok kapcsán a Szörényi-életműben már felbukkan a Kőműves Kelemen rockballada, utána a mindent elsöprő István, a király, majd tíz esztendőre rá az Atilla – Isten kardja rockopera – mind-mind a magyarság történetét boncolgató művek, amelyeknek persze akadtak ellendrukkerei is. A „jóakaróknak” köszönhetően rajta maradt a bélyeg, hogy Atilla, a hunok királya, netán Árpád fejedelem végső nyughelyét kutatja a Pilisben, amit az érintett határozottan cáfol: – Józan ésszel ilyet nem mond az ember!

Szállóige lett abból, amikor egy rádiós műsorvezető kérdésére, vajon mit is keresnek az egykori római kőbánya visszatemetett helyszínén, azt találta válaszolni: – Összefüggéseket! Amelyeket az évek során feltárt régészeti tárgyak – cserépdarabok, szerszámok, állatáldozati csontok – igazolnak. Sashegyi egyébként a háború előtti kutatásaiban emberi maradványokat is felfedezett. A frissen feltárt leleteket gondos vizsgálatnak vetik alá, majd a szentendrei múzeum raktárába kerül, s a kutatás eredményétől függően kiállításon mutatják be a látogatóknak.

A Kossuth-díjas zenészt gyerekkora óta érdeklik a különleges helyszín régészeti emlékei
Fotó: Sima Gábor

Szörényi Levente útmutatásával, a keskeny szurdokban óvatosan lépkedve megérkezünk a Nagy-sziklafalhoz; előtte a vízesés felé a több méter mélységű kutatóárok húzódik, az előbbi sajnos már csak korábbi fényképeken lát­ható. – Még a munkálatok kezdetén találtunk egy sziklafalrészt, amelyben a rómaiak által falba ütött, sziklarepesztéshez használt, vasból készült ékek nyomai láthatók. Az utolsónál maga a szerszám is benne maradt – mutatja. Úgy tűnik, mintha munka közben hirtelen elhagyták volna a helyszínt – vélekedik. Ez arra az időszakra tehető, amikor Atilla hunjai betörtek Pannóniába. Mint minden ilyen jellegű vállalkozásnak, akadnak irigyei is, de a tábort időnként meglátogató fiatal régészek, történészek szemében már ott a téma iránti érdeklődés és kíváncsiság, vajon mire jutunk az idők során. A múzeum, de a Pilisi Parkerdő is kezdettől fogva a hivatalos engedélyek kiadásával segíti a tevékenységüket.

Szinte rituális hagyománnyá vált, hogy az Illés Kluboschok Baráti Körének kemény magja rendszeresen meglátogatja Szörényi Leventét a táborban. – 2005-ben kezdődött, azóta minden évben véghez visszük ezt az életkorunk előrehaladtával egyre megerőltetőbb túrát – veszi át a szót Gittinger Tibor, aki gyermekkora óta elkötelezett Illés-rajongó. Lemezekből, relikviákból, tárgyakból egyedülálló gyűjteménnyel rendelkezik, de a zenekar történetével kapcsolatos bármilyen információ kapcsán is megkerülhetetlen. Nála is a gyermekkortól kezdődően datálódik a Holdvilág-árok-túra, sőt élénken él emlékeiben az akkoriban még működő turistaház piros kockás abroszos miliő­je is. – Érdekes, hogy Levente életművéből nemcsupán az Illés, a Fonográf, valamint a sikeres rockoperák komponálása fogta meg az embereket, de régészeti tevékenysége is komoly érdeklődést váltott ki a rajongókból. Ezért is tartják fontosnak, hogy némelyek idős koruk dacára megmásszák a hegyet – fejti ki a klubvezető, s azt is elárulja, hogy 2005-ben nyílt először lehetőség a „kluboschok” csoportos helyszíni látogatására. Arról nem beszélve, hogy a bensőséges hangulatú, kötetlen, sörrel, borral, pálinkával, valamint házias falatokkal felturbózott piknik – amelyet inkább baráti összejövetelnek lehetne nevezni – a vidám anekdotáknak köszönhetően az ikonikus zenészhez is közelebb hozta az egyszerű rajongót.

– Olykor még a kényelmes beállítottságú, otthonülő Szörényi Szabolcsot is sikerült kimozdítani, illetve felcsalni a Holdvilág-árokba – büszkélkedik a klubvezető, hozzátéve, hogy Levente testvére egy alkalommal még csákányt is fogott a kezébe. Olyan is előfordult, hogy a látogatók csoportja, a „Nagy csapat” Szörényi Leventét saját dalával köszöntve vonult be a táborba. – Idén sajnos szünetelt a nagytábor – sajnálkozik Gittinger Tibor, de reménykedik, jövőre minden visszaáll a régi kerékvágásba.

Szörényi Levente is bizakodó, hiszen az elért eredmények okot adnak erre. Mint például a betemetett római kori oltárkő, amelyet még a kutatásuk kezdetekor egy darabban sikerült napvilágra hozni. De bizonyíték az egykori vízesés melletti, lefelé vezető rámpa is. Ugyan minek építették, és hogyan kerültek a mélybe a kézzel faragott sziklakövek? – teszi fel a kérdést Szörényi. Majd határozottan kijelenti: mindezek alapján nem az a kérdés, hogy folytatom-e a munkát, hanem az eltökélés, hogy most már nem szabad abbahagyni! Annál is inkább, hogy Örs fiam a szentendrei múzeumban dolgozik, és örömmel nyugtázom, hogy ehhez a vállalkozáshoz is megvan az affinitása. Ezzel együtt remélem, a Jóisten megadja nekem azt az örömöt, hogy tiszta tudattal, egészséggel és eredménnyel fejezhessem be azt, amit elkezdtem.