Gondolatfoszlányok és kameraképek

Kovács Katáng Ferenc egzotikus figurája a magyar irodalomnak, már amennyiben egzotikusnak nevezhetünk egy Skandináviában didergő poétát.

Kovács Katáng Ferenc egzotikus figurája a magyar irodalomnak, már amennyiben egzotikusnak nevezhetünk egy Skandináviában didergő poétát. Az 1949-ben született Kovács Katáng Ferenc ugyanis 1982 óta Norvégiában él, az Oslói Egyetem Média- és Kommunikációs Intézetének médiamérnöke volt minapi nyugdíjazásáig, ott oktatástechnológiával, interaktív multimédiával, filmezéssel foglalkozott. Verseket, rövidprózát ír, emellett fest, rajzol, kiállításai voltak Magyarországon, Bulgáriában, Norvégiában. A norvég irodalom legaktívabb magyar fordítója, de svéd és dán nyelvből is tolmácsol.

Nemkülönben ő a magyar irodalom nagykövete Norvégiában, bár állítása szerint sajnálatos módon a norvégok skandináv hűvösséggel viszonyulnak a kisebb népek irodalmához, bármekkora alkotóik is vannak. De szűk szakmai körökben van némi érdeklődés, és a diaszpóráról sem szabad megfeledkeznünk. Munkásságát számos elismeréssel díjazták: Köztársasági elnöki arany emlékérem (1999); a Magyar Kultúra Lovagja (2005); Neumann János Számítógép-tudományi Társaság: Multimédia az oktatásban gyűrű (2011); a Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2012).

Kovács Katáng Ferenc költészete és prózája egyaránt szikár és dísztelen. Ez leginkább a skandináv irodalmak hatása, az északi hidegben nincs helye a szavak felesleges virágzásának. De csak a stílusáról állíthatjuk ezt. A dísztelen sorok mögött-között nehéz gondolat és mély érzelem található. A magyar olvasó nem nagyon van hozzászokva ehhez a stílushoz, kell némi ráhangolódás, némi türelem, amíg elkapod az ízét – de ha sikerült, akkor magával ragad és becsavar. Mindenképpen arra biztatom az olvasókat, előlegezzék meg a bizalmat nekem és persze a szerzőnek, és tanúsítsanak némi kitartást. Félóra sem kell, máris rájövünk, milyen precíz mérnöki munka ez, és micsoda művészi mögöttessége van.

Mivel én már régóta túl vagyok a kételkedés félóráján, és avatott Kovács Katáng-olvasó volnék, igen pozitív előítélettel vettem kézbe ezt a gyönyörű – Ablaklakók csillagközelben – című könyvet, és nem kellett csalódnom. Kovács Katáng Nyíregyházán született, akárcsak Krúdy, és ennek a könyvnek egyik fontos ihletője a nagy előd, főként a Városalapító lokálpatrióták ágán című ciklus esetében – mely füzér főhőse Schulimek Andor bölcsész, tanár, helyszíne pedig leginkább Nyíregyháza, és a múlt század első évtizedeiben játszódik… a mi is? Mert cselekmény nincs, nem is tudjuk pontosan megfogalmazni, mi van. Szúrópróbaszerű kameraképek talán, meg elkapott gondolatfoszlányok. Rendkívül különlegesek Kovács Katáng Ferenc írói fogásai, az, ahogyan megoldja a színes Krúdy fölsejlését a fekete-fehér, dísztelen mondatok között.

A többi, személyesebb ciklusra ugyanez érvényes. Szerzőnk mestere annak, hogy semmi olyat ne áruljon el, ami egyértelmű volna, és teljesen nyitva hagy mindent. A rövid írások mégis kerek egészek. A ciklusok között – valamint a kötet elején és végén – az Ablaklakók-füzért olvashatjuk, ez képezi a kötetkeretet – pontosabban rácsot. Ezek az írások egyszerűen kegyetlenek.

Remek és nagyon hatásos az, ahogy a mű föl van építve. Nehéz, fajsúlyos próza ez, de jó olvasni, és nem az a könyv, melyet elolvasunk, és aztán többé nem nyitunk ki. Bogarakat ültet belénk, újra meg újra elővesszük, és miközben megfejteni próbáljuk, újabb meg újabb ízeket lelünk benne.

Kovács Katáng Ferenc: Ablaklakók csillagközelben. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2019.