Az állítólag a kulcsszó, mert a mai napig senki sem tudja pontosan, mi is történt valójában, de mondjuk az tagadhatatlan, hogy ha valaki például ayahuasca- (pszichoaktív növényfőzet – a szerk.) turnéra indul Dél-Amerikába, nem feltétlenül csomagol be a fogkeféje mellé egy komplett fegyverarzenált. Az állítólag és a talán végigkíséri a filmet is, a rendezőnő ugyanis nem kevesebbet állít a kiválasztott emlékezők csatasorba állításával, mint azt, hogy Rózsa-Flores ölte meg az unokatestvérét, az újságíró-bajtársat, méghozzá úgy, hogy egyszerűen megfojtotta egy bevetés során. Amire Eduardo azt válaszolta, hogy ha ő valakit meg akar ölni egy mezőn, akkor nem vacakol holmi fojtogatással: elvágja a torkát és dobri vecer. Ami, valljuk be halkan, eléggé „életszerűnek” tűnik.
Mindenesetre érdekes és új szemszög, hogy Rózsa-Flores esetünkben nem függetlenségi és szabadságharcos, elvekért küzdő idealista, Vukovár és Szentlászló hőse, a horvát hadsereg tisztje és elismert veteránja, hanem egy pszichopata zsoldos és háborús bűnös. A filmnek akad még néhány meghökkentő állítása – többek között az Opus Dei és II. János Pál is belekerül a csevapba, és az is érdekes, hogy meg sem említik Fekete Ibolya Chico című, a témakörben megkerülhetetlen filmjét –, de arra felettébb alkalmas, hogy ismét belássuk, semmi sem pontosan az, aminek lendületből látszik. Vagy ahogy a Chris, a svájci egyik erős képén olvasható egy rommá lőtt ház falán: Isten hozott a homályzónában!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!