– Nagyon fontos számomra, hogy életben tartsam nagyapám emlékét, aki nemcsak kiváló művész volt, hanem a hazai brácsaoktatás megteremtője és a Zeneakadémia rektora is. Egész életében arra törekedett, hogy megismertesse és minél szélesebb körben népszerűsítse a brácsát mint szóló- és kamarahangszert, és ezt az örökséget én is szeretném folytatni – mondta el lapunknak Lukács Péter.
A koncertek programját is eszerint állították össze: az első, Újrakezdés – boldogság brácsakulcsban című koncerten Glazunov, Hindemith és Brahms művei hangzottak el, a második koncerten pedig a Lukács trió (Lukács Péter, Dani Imre és Pálfi Csaba) adta elő Mozart, Hindemith és Max Bruch szerzeményeit. A mai, harmadik koncerten a Vakok Intézetében található Nádor Teremben Lukács Péter Vieuxtemps mellett Schumann műveit adja majd elő Homor Zsuzsa zongoraművész közreműködésével, december 20-án pedig Debussy, Brahms és Franck szerzeményei hangzanak majd el Lukács Péter, Bárdos Hanna mezzoszoprán és Dani Imre zongoraművész előadásában.

Fotó: Kurucz Árpád
– Brácsára írt darabokból és átiratokból állítottuk össze a körülbelül egyórás koncertek műsorát. Elsősorban olyan műveket válogattunk, amelyeket a nagyapám is nagy örömmel és gyakran játszott, és persze az is fontos szempont volt, hogy ezek a darabok tökéletesen alkalmasak legyenek arra, hogy bemutassák a hangszerben rejlő lehetőségeket – tette hozzá.
Erre pedig nagyon nagy szükség van, mert a brácsát nagyon hosszú ideig nem tekintették szólóhangszernek, ezért nagyon kevés művet írtak rá. Mint Lukács Péter rámutatott, nagyon sokáig elsősorban azok az előadóművészek választották a brácsát a hegedű helyett, akik ez utóbbi hangszeren kevésbé állták meg a helyüket. Később ez azért változott, mert a XIX–XX. század fordulójától egyre bővült a brácsarepertoár is, és a zeneszerzők egyre komolyabb feladatok elé állították az előadókat.
– Kiemelném Paul Hindemith szerzeményeit, akinek egy szonátáját mi is megszólaltattuk. Ő amellett, hogy zeneszerző volt, maga is brácsázott, így jól ismerte a méltatlanul mellőzött hangszert és a benne rejlő lehetőségeket – hangsúlyozta Lukács Péter. Mint mondta, Nyugat-Európában és a tengerentúlon már teljes értékű szólóhangszerként tekintenek a brácsára, nekünk viszont ezen a téren még van fejlődnivalónk.