Amerikában lehet klublegenda a magyar futballdinasztia harmadik tagja

A nagyapja, idősebb Sallói István a Tatabányában volt NB I-es futballista, az édesapja, ifjabb Sallói István a válogatottságig is eljutott, ahogyan ő, Sallói Dániel is szerepelt már a nemzeti csapatban. Itthon keveset játszott, az Egyesült Államokban, azon belül a Kansas Cityben vált elismert labdarúgóvá. Ért el szép sikereket, állt már harcban az észak-amerikai profi ligában (MLS) a gólkirályi címért is, de az utóbbi évek nem éppen a sikerekről szólnak. Az MLS múlt hét végén befejeződött alapszakaszában a csapat gyengén szerepelt, és nem jutott be a rájátszásba.

A Kansas City csapatkapitányát Sallói Dánielnek hívták, amikor a csapata az Inter Miami ellen játszott, a másik csapatkapitány Lionel Messi volt Fotó: KYLE RIVAS Forrás: GETTY IMAGES NORTH AMERICA

– Véget ért az MLS alapszakasza, a Kansas a Nyugati konferencia utolsó helyén végzett, és nem jutott be a rájátszásba. Nagy a csalódottság?
– Persze. Nehéz évet zártunk, a legutóbbi években nem szerepeltünk jól, márciusban változás történt az edzői stábban, a tulajdonosok majd most próbálják visszavinni a klubot oda, ahova tartozik. A Kansas korábban sok mindent nyert, szép a történelme, vannak hagyományai, és többre érdemes, mint amit most elértünk.

Sallói Dániel, a Sporting Kansas City sztárja (Fotó: Csudai Sándor)

– A szurkolók hogyan élték meg ezt a gyenge évet?
– Természetesen ők is csalódottan. Visszaesett a nézőszám, érezhető volt a szurkolók türelmetlensége, ami érthető, hiszen akik már másfél-két évtizede a klub mögött állnak, hozzászoktak a sikerekhez, és nehezen emésztik meg az utóbbi három-négy év szerény eredményeit, és ez teljesen érthető.

– A korábbi vezetőedző, Vermes Péter az év elején távozott. Ez mennyire befolyásolta a csapatot arra gondolva, hogy ő egy ikonja a Kansasnek, és a legnagyobb sikerek az ő nevéhez fűződtek?
– Személy szerint sokat köszönhetek neki, és sajnálom, hogy nem sikerült vele visszatalálni a győztes útra. Péter már játékosként is nevet szerzett itt magának, majd akkoriban, a kétezres évek végén lett a szakmai munka első számú felelőse, amikor a Kansas Wizzardból Sporting Kansas City lett, úgy építette fel a klubot, ahogyan elképzelte. Fantasztikus edzőközpontot alakított ki, új stadion épült, ő tette fel a várost igazán a sportág térképére az Egyesült Államokban, és nagyon sikeres edző, valamint vezető volt egyben. 

Ehhez kellett, hogy megkapja a türelmet a kezdeti, sikertelenebb időszakban is, de most, másfél évtizeddel később ez nem történt meg. Vermes Péter sportigazgató és vezetőedző is volt egy személyben, és a klub életében most történik meg először, hogy a két pozíció szétválik egymástól. Ez fontos lépés, az eddigi rendszer már elavult.

 Az idén a korábbi másodedző, Karry Zavagnin ideiglenesen kapta meg a kispadot, de majd az új sportigazgató hozza a hosszú távú megoldást erre a posztra, és az ő dolga a csapat megerősítése is.

– Az ön helyzete mennyire biztos?
– Az egész keretből mindössze nyolc játékosnak van garantált szerződése a következő évre, én vagyok az egyik, az enyém egy év múlva jár le. Rengeteg pénz felszabadul így a fizetési sapka alatt, ezért az új sportigazgatónak igen nagy a mozgástere, amikor kialakítja az új keretet.

A Kansas City nem állt össze rendesen a bajnoki évre

– A Kansas City a tizennégy tagú konferenciájában a hatodik legtöbb gólt rúgta, viszont a legtöbbet kapta. Nagyon úgy tűnik, a védekezés lehet a gyenge szereplés oka.
– Sok sebből vérzett a csapat ebben az idényben, de valóban, a védekezésünk volt a leggyengébb. A sok szerzett gól elsősorban a szerb Dejan Joveljic érdeme, akit az idén igazoltunk nagy pénzért, és harcban állt a gólkirályi címért, ami komoly teljesítmény egy utolsó helyen végzett csapatban. Sajnos nemcsak a védelem, hanem a csapat egésze nem tudott összeállni, gyenge volt a keretünk.

– Egyénileg milyen évet zárt? Elégedett a hét góljával?
– Nehéz egy ilyen csapatban egyénileg jól teljesíteni, de azért van, amire büszke lehetek. Ilyen például az, hogy többször voltam csapatkapitány, előfordult a szezon elején, hogy egy-egy győzelemben főszerepet vállaltam, ugyanakkor sok helyzetet is elhibáztam. Nálam a cél tíz gól bajnokságonként, ezt nem értem el, és a hiányzó találatokat jövőre be kell pótolnom. A klub történetében a gólszerzők között a második helyen állok, és ha a következő idényben kijön a lépés, akkor megelőzhetem a klub legendáját, Predrag Radosavljevicset, ami nekem régóta nagy célom. Ehhez persze arra is szükség lenne, hogy a csapat jelentősen megerősödjön.

Még egy tucatnyi ilyen gólöröm kell, és Sallói Dániel a Kansas City legendája lesz  (Fotó: JAMIE SQUIRE / GETTY IMAGES NORTH AMERICA)

– A cél nem elérhetetlen, hiszen hét éve tizennégy, három évvel később pedig tizenhat góllal zárta a bajnokságot. Mekkora a hátránya ahhoz, hogy klublegenda legyen?
– Egy tucatnyi. A gond tavaly az volt, hogy mentálisan nagyon nehéz feldolgozni a sikertelenséget. Akkor mindössze két gólig jutottam el, mert rosszul reagáltam le, hogy a karrieremnek azon a pontján semmi sem jött össze a csapatnak. 

Ha ilyenkor valakit magával ránt a negatív eredménysor, és nem a saját teljesítményére összpontosít, akkor nem tud hasznára lenni a csapatnak, és velem akkor ez történt. Utána nagyon sokat dolgoztam azon, hogy lelkileg erősebb legyek. A legfontosabb azt tisztázni, hogy akkor tudsz a csapatnak a legtöbbet segíteni, ha a saját feladatodat maradéktalanul megoldod, és ha mindenki így tesz, akkor az a csapatnak is jó, de ha mindenki mástól várja a csodát, akkor együtt süllyedünk el.

 Sokat beszélgettem erről sportpszichológussal, a hozzám közel állókkal, a családtagjaimmal, hogy függetleníteni tudjam a saját teljesítményemet valamilyen szinten a csapat eredménytelenségétől, és ez idén valamennyire sikerült is.

Sallói Dániel szerint Gazdag Dániel jó döntést hozott

– A kieséssel véget ért a Kansas játékosainak az idény, vagy még edzenek tovább?
– Csapatként már leálltunk, egyéni edzésprogramokat kaptunk. Az MLS-ben amúgy is hosszabb a szünet, de a bajnokság is hosszú, február derekától nekünk mostanáig tartott megállás nélkül. A csapatedzések január elején kezdődnek el, addig jól esik némi pihenés, utazgatás, kikapcsolódás. Én már megszoktam ezt a rendszert, tudom, hogyan kell egyedül felkészülni a januári kezdésre. Nem lehet két hónapig a medence mellett napozgatni, muszáj edzeni és karbantartani magamat.

– Az MLS-nek még egy magyarja van, Gazdag Dániel, aki az év közben klubot váltott. Ha azt vesszük, hogy a korábbi csapata, a Philadelphia Union megnyerte a Keleti konferenciát, a Columbus Crew viszont csak a hatodik helyen érkezik a rájátszásba, akkor jó ötlet volt a klubcsere?
– Ennek a ligának az egyik szépsége az, hogy a rájátszásba utolsóként be­jutó csapat adott esetben végül megnyerheti a bajnokságot. A jelenlegi állás nem jelent semmit, a Columbus az utóbbi években többször is felállhatott a dobogó tetejére, és rendkívül jól működő, erős klubról beszélünk. Gazdag Dani szerintem nagyon jó döntést hozott. A korábbi csapattársai az alapszakaszt az élen zárták, de biztosra veszem, hogy a jelenlegi csapata messzebb jut el a rájátszásban.

Salló Dániel kapura tör  (Fotó: ED ZURGA / GETTY IMAGES NORTH AMERICA)

– Két éve a nyáron érkezett az MLS-be a nyolcszoros aranylabdás Lionel Messi. Számtalanszor elemezték már, hogy óriási hatással van a jelenléte a ligára, de hogyan érződik ez belülről, futballista szemmel?
– A legkézzelfoghatóbb az, hogy amikor az Inter Miami bárhol játszik, ott megtelnek a stadionok. Amikor tavaly mi fogadtuk, a meccset bevittük az NFL-ben szereplő Kansas City Chiefs stadionjába, amely dugig megtelt, és hetvenezer ember előtt játszottunk. 

Hihetetlen, hogy Messi mennyi embert tud megmozdítani! Bámulatos teljesítményt nyújt, amikor a labdához ér, szinte mindig csoda történik, és ontja a gólokat, a puszta jelenléte pedig növeli az MLS tekintélyét.

 A profi futballisták érdekvédelmi szervezete ötévente tárgyal a liga tulajdonosaival a játékosok számára kedvezőbb feltételekért, ez hamarosan esedékes lesz, és Messivel a sorban egész biztosabban erősebb lesz a labdarúgók pozíciója.

– Milyen ellene futballozni?
– A már említett tavalyi meccsen én voltam a csapatkapitány. Egymás mellett sétáltunk ki a pályára, együtt játszottuk le a pénzfeldobás ceremóniá­ját, pacsiztunk egymással, és ez örök élmény marad, ilyennel nem sokan dicsekedhetnek el. Én mindig is nagy Cristiano Ronaldo-szurkoló voltam, de el kell ismerni, Messi a legnagyobbak közé tartozik. Sajnos, az eddig három egymás elleni meccsen mindig kikaptunk. Ő mindhárom alkalommal rúgott gólt, és nagyon várom az első győzelmet, mert az lenne az igazi dicsőség, ha elmondhatnám, Messi ellen nyertes csapat tagja voltam.

Akár Kansasben is játszhatna a magyar válogatott a vb-n

– Milyen rangot képvisel az MLS a világ futballjában?
– Az öt európai topliga a legerősebb, nekünk nem velük kell versenyeznünk. Az arab országok most azzal járnak előbbre, hogy bárkit bármennyiért szerződtethetnek. Az MLS szerintem benne van az első tízben, és akkor tudna nagyot előbbre lépni, ha a fizetési sapka megszűnne, vagy jóval nagyobb fizetéseket tenne lehetővé.

– Az Egyesült Államok jövőre harminckét év után ismét világbajnokság házigazdája lesz. Akkor, 1994-ben nemigen mozgatta meg az ország közvéleményét, most mi a helyzet?
– Éppen a világbajnokság után lódult meg valamennyire az MLS szekere, de akkor is csak szép lassan kezdtek el megtelni a stadionok. Ebben a hatalmas országban mindössze harminc csapat tartozik a sportág élvonalába, de a rendkívüli népszerűség sok téren tetten érhető, az emberek várják a meccseket, és várják a világbajnokságot is, érezhető a vb-láz. Kansas is helyszín, és a városban folyamatosan zajlik a fejlesztés emiatt. Utak és szállodák épülnek, bővülne a tömegközlekedés lehetőségei. 

Vagy például sok az üres üzlet olyan pontjain a városnak, ahol várhatóan rengeteg szurkoló megfordul majd, ezért a vezetők támogatással ösztönzik a vállalkozókat arra, hogy kinyissanak, és kiszolgálják majd az embereket. A cél az, hogy Kansas Citybe beleszeressen az, aki idejön, és én is ezt szeretném, hiszen az otthonomként tekintek a városra.

 Ugyanakkor maga a vébé abban az esetben tudna a csúcsra felpörögni az érdeklődés, ha az Egyesült Államok válogatottja jól szerepelne. Én pedig szurkolok a magyar válogatottnak, hogy kijusson, és éppen Kansasben játszhasson, ez csodálatos lenne.

– Ha már itt tartunk: négy éve játszhatott utoljára a válogatottban. Elengedte?
– Nem engedtem el, csak nem hívnak. Egy futballista élete ilyen, jelenleg nem rám számít elsősorban a szövetségi kapitány, de ki tudja, lehet, lesznek olyan éveim, amikor ez változik majd.

A fiú és az édesapja: Sallói Dániel is ifjabb István  (Fotó: Csudai Sándor)

– Két éve beszélgettünk utoljára, és akkor azt mondta, már az Egyesült Államokban képzeli el a jövőjét. Ez nem változott?
– Nem. Tizenkét éve jöttem ki először, és nagyon élvezem itt az életet. Itt lettem felnőtt, elismert futballista, ezt a miliőt ismerem és szeretem, tavaly ráadásul kettős állampolgár is lettem. Eljegyeztem a barátnőmet, jövőre összeházasodunk, ő innen származik, és az életem így beteljesedik az Egyesült Államokban. Számomra itt egykor minden új és idegen volt, de ez a város, ez a közeg befogadott, és úgy érzem, idetartozom.

– Ezek szerint lassan el lehet kezdeni firtatni, hogy a nagyapja, az édesapja és ön után lesz-e negyedik generációs Sallói is élvonalbeli futballista?
– Meglátjuk. Az biztos, hogy ha fiam lesz, az édesapám azon gondolkodna, hogyan tudnánk belőle nálunk is jobb futballistát faragni… Örülök, hogy itt tart az életem. Amikor az ember még nagyon fiatal, nem fogja fel, mit jelent családot alapítani, most viszont ott tartok, és ez rendkívül izgalmas, boldog időszak.