Ezek az események nem elszigetelt incidensek voltak. Nem lehetett fiatalkori csínyként vagy pusztán a felelőtlen tűzijátékhasználat következményeként értelmezni ezeket.
Sokkal inkább a tömeges migráció, a kudarcot vallott beilleszkedés, a kulturális széttagolódás és annak a politikai elutasításnak az előre látható következményei jelentek meg, amely nem hajlandó szembenézni az iszlám szerepével a párhuzamos társadalmi normák kialakulásában.
Brüsszelben a rendbontások olyan városrészekben robbantak ki, amelyeket a hatóságok régóta fokozott kockázatúnak minősítenek nagy rendezvények idején, és ahol főként bevándorlók és muszlim közösségek élnek.
Lakóépületek és üzletek váltak támadások célpontjává, több mint 150 embert vettek őrizetbe, számos járművet felgyújtottak, a tűzoltókat pedig kövekkel és gyújtóeszközökkel dobálták meg beavatkozás közben. A helyzetet tovább élezte Marokkó győzelme az Afrikai Nemzetek Kupáján: egy külföldi válogatott sikere nem közös ünneplést, hanem területi erődemonstrációt váltott ki. Bár a rendőrség számított a problémákra és erősítést vezényelt ki, az ellenőrzést így is elveszítette.
Amszterdamban egy különösen erőszakos éjszaka során – amelyet országszerte több száz letartóztatás kísért – lángba borult és gyakorlatilag megsemmisült a XIX. századi Vondelkerk, egy keresztény műemlék.
A tűz az illegális pirotechnika-használat és a rendfenntartók, illetve mentők elleni ismétlődő támadások közepette keletkezett. Franciaországban országosan több mint ezer autót gyújtottak fel, az év végi erőszak pedig visszatérő szertartássá vált. A bevándorlók által uralt külvárosokban évről évre nyílt kihívást intéznek az állami tekintély ellen.
Strasbourgban a rendőrök összehangolt támadásokkal szembesültek tűzijátékok és egyéb lövedékek bevetésével olyan negyedekben, amelyek eleve hírhedtek a tartós zavargásokról.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!