Ítélettolmácsolás Rejtő és Kafka szigetén

Medveczky Balázs televíziós szakemberként ismert leginkább, de már a második regényét publikálja, és szatirikus vígjátékát is mutatták már be.

Medveczky Balázs televíziós szakemberként ismert leginkább, de már a második regényét publikálja, és szatirikus vígjátékát is mutatták már be. 2014-ben jelent meg az első regény, mely a Vigyázat, genyorok! címet viselte, és egy sci-fibe öltöztetett, kegyetlenül gúnyos társadalmi szatíra. A fantasztikus történet – kiderül, hogy a politikumot földönkívüliek tartják kezükben – csupán ürügy a közélet kíméletlen ostorozására, mindenki megkapja a magáét, a politikusok, az üzleti elit, de a közemberek is, pozitív szereplőt jóformán nem is találunk a műben. Annál inkább vitriolt.

A könyvet rendkívül látványos borítóba öltöztették, a Rejtő Jenő-illusztrációiról (is) ismert Varsányi Ferenc munkája. A borítón Nacsa Olivér humorista ajánlja figyelmünkbe a művet: „Szellemes, olvasmányos és eredeti! Képtelen voltam letenni a könyvet! Nemcsak azok számára ajánlom, akik szeretik az abszurd humort, (én magam határozottan közéjük tartozom), hanem azoknak is, akik a könnyű, felhőtlen szórakozás mögött megérzik a mély emberi mondanivalót is.”

A humor valóban abszurdabb, mint az előző regényé, de könnyed, felhőtlenül szórakoztató műnek azért nem nevezném Medveczky új regényét, a Vízenjárókat, még akkor sem, ha a szerző lektűrírónak titulálja magát. Ahhoz túlságosan is súlyos a mű mondandója, és sokkolni sem úgy sokkol, mint a lektűrök.

Míg a Vigyázat, genyorok! magyar történet, az új könyv, a Vízenjárók egy különös társadalmú és mitológiájú, képzeletbeli szigeten játszódik, így üzenete univerzálisabb jelleget ölt, mintha hazai kontextusba helyezte volna a szerző. A mű az emberi igazságszolgáltatás abszurditásáról szól. Ízelítőként álljon itt ez a sokat sejtető idézet: „Mielőtt Tengeri Szivacs úgy nyolc-kilenc évszázaddal ezelőtt megtért volna Vízanya ölébe, régi komája, Italos Hordó – aki a nevét az általa olyannyira kedvelt erjesztett kókuszlevet tartalmazó vesszőkből és agyagból tapasztott alkalmatosságról kapta – hogy, hogy nem, szintén megkapta Vízanyától a vízen járás képességét. Innentől volt a szigeten az előszörisítélet, amit Italos Hordó mondott el, amikor a lábán keresztül kapta az instrukciót a vízen állva. Némi idő elteltével Tengeri Szivacs is megkérdezte Vízanyát, aki a bűnös megbánásától függően megsúgta a másodszorisítéletet. Aztán, hogy az első vízenjáró eltávozott az élők sorából, öreg alkoholista barátja vette át a másodszorisítélet tolmácsolásának jogát, és megjelent a vízen járva Telebendő, akit régi hedonista szövetség kötött Hordóhoz.”

Mintha Rejtő Jenő világát fűszerezné a szerző Kafka A per című művével. A főhős, egy Csikóhal nevű fiatalember ebben az abszurd mitológiától terhes világban keresi a maga igazát, szembeszáll a hatalommal és a bűnözéssel, konokul vívja reménytelennek tűnő harcát az igazságtalansággal és az emberi gyarlósággal. Ennél többet spoilerezés nélkül nem lehet elárulni ebből a kalandokban, fordulatokban, csattanókban bővelkedő regényből, amely kíméletlenül tárja elénk a rideg valóságot, az emberben élő aljas ösztönlényt. Valóban letehetetlen olvasmány, sajátos stílussal, vitriolos humorral, univerzális emberi üzenettel.

Medveczky Balázs: Vízenjárók. Regény. Olvasni Menő Kiadó, Budapest, 2019.