Mindannyiunk története

– Televíziós riporterként úgy éltem meg, hogy magam is részese voltam a rendszerváltásnak, később döbbentem rá, hogy a politikai fordulatot felülről szervezték. Az ügynökök a paradicsomba mennek fikciós történet arról, miként is alakult a rendszerváltás Magyarországon, kik voltak a valódi nyertesei – állapítja meg Dézsy Zoltán filmrendező, akinek kilenc éve készült munkáját Münchenbe és Regensburgba hívták meg az elmúlt hetekben.

Dézsy Zoltán rendező, forgatókönyvíró alkotása az egykori ügynökök átmentését mutatja be Fotó: Videopartner

Kilenc éve nagyon alacsony költségvetésből, az akkori Országos Rádió- és Televízió Testület (ORTT) pályázati felhívására született Az ügynökök a paradicsomba mennek című játékfilm, amelynek története húsz éve érlelődött a rendező, Dézsy Zoltán fejében.

– A kiírás annyi volt, hogy „fik­ciós filmek a rendszerváltásról”, és olyan kevés pénzt nyertünk, hogy akkoriban úgy gondoltam, csupán alibiből készült filmeket szeretnének látni. Szalay Annamária támogatásának köszönhetően mégis nyertem támogatást ezen a pályázaton, de csak nagyon erős, összefogott baráti segítséggel készülhetett el a munka – emlékezett vissza a rendező.

Dézsy Zoltán rendező, forgatókönyvíró alkotása az egykori ügynökök átmentését mutatja be
Fotó: Videopartner

A helyszínek zömét ingyen kapta meg a forgatásra, köztük a Kárpátia éttermet Niklai Ákos tulajdonostól, több ismerős lakását, amit barátok adtak kölcsön, de olyan közös erő működött közre a filmért, hogy kamerával feljutott a Bazilika tetejére és a Magyar Állami Operaházba is, sőt a Fidesz választási győzelme után az Országházban is felvehetett jeleneteket, ahova korábban ezzel a céllal nem engedték be.

A történet az egykori ügynökök átmentését mutatja be, arra világít rá, hogy a hazai rendszerváltás valójában felülről szervezett akció volt. A középpontban egy pártkáder házaspár elkényeztetett gyermeke áll, aki a nyolcvanas évek derekán az ellenzéki mozgalomban maga is szamizdatot terjeszt. Idővel a ­III/­III-as főcsoportfőnökség választás elé állítja: vagy csatlakozik az ügynökhálózathoz, vagy kiutasítják az országból.

– Ifjú riporterként, a Magyar Televízió munkatársaként a rendszerváltás minden fontos eseményén jelen voltam, és naivan azt hittem, hogy én is részt veszek a politikai folyamatban. Azt vettem észre, hogy valami nem stimmel.

Később derült ki számomra, hogy az egészet „ajándékba kaptuk”, szervezett dolog volt. Az akkori demokratikus ellenzéknek nem volt olyan erős a szerepe, csupán ráültek egy hullámra a hatalomért. A Szabad Demokraták Szövetségének nem sikerült a hatalmat megszereznie, de a gazdasági kulcspozí­ciókat igen, vagyis a régi nómenklatúra fiatalabb képviselői foglalták el ezeket a helyeket. A III/III-as főcsoportfőnökség ülésén modellváltásnak hívták a folyamatot – összegzett Dézsy Zoltán.

A rendező úgy látja: annak, hogy a filmje kiállta az idők próbáját, és máig előveszik a művészmozikban, az lehet az oka, hogy a rendszerváltás korhangulatát sikerült visszaadnia. A Harminc éve szabadon rendezvénysorozat jegyé­ben, a film internetes letöltései miatt hívták meg a művét Németországba.

– Többen kérdezték közönségtalálkozókon, hogy féltem-e ezt a filmet megcsinálni. Nem voltak félelmeim, hiszen a nemzeti oldal bukásakor rögtön szilenciumra küldtek, úgy gondoltam, nincs mit veszítenem. 2010-ben, az akkori közhangulatban pedig ismét nagyon erősen élt a változás iránti vágy. Ez nem egy jobb- vagy baloldali film, hanem a rendszerváltás meghatározó története, és én nem alkotok ítéletet benne – fogalmazott a rendező, aki a forgatókönyvet is írta.

Parádés szereposztásnak nevezte, hogy a rendkívül alacsony büdzsé ellenére három Kossuth-díjas színész: Andorai Péter, Kubik Anna és Lukács Sándor is szerepet vállalt a moziban, és egy olyan fiatal tehetséget is megnyert, mint Karalyos Gábor. Koncepciója szerint a rendszerváltás kultikus szereplői önmagukat alakítják a filmben: Szűrös Mátyás például maga kiáltja ki a köztársaságot. Bemutatása után 15 ezer fizető néző tekintette meg a filmet, ami akkoriban nagy sikernek számított.

A filmrendező a most készülő dokumentarista munkájával a Köztársaság térre tér vissza, ahol az egykori pártszékház föld alatti kazamatáinak történetét kutatta még televíziósként. Meggyőződése szerint a pártszékház alatti, szemtanúk szerint pincebörtönként és kivégzőhelyként használt atombunkert ügyesen álcázták a kommunisták, ezért nem találták meg azt az ’56-os forradalmárok.

Úgy véli, a hatvanas évek elején lejáratait a szocialista munkáspárttá vedlett kommunista párt vezetői hatalmas mennyiségű betonnal barikádozták el. A rendező visszatérne a történelemhamisítás helyszínére, hogy felfedje a pincebörtönök titkát. Mint lapunknak elmondta, távolabbi tervei között szerepel még Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szerelmi történetének megfilmesítése is, ez utóbbi nagyjátékfilm lesz majd.