A Cziffra-roadshow állandó eleme az ősz során a kortárs cigány képzőművészek alkotásaiból összeállított Szín(en)-ergiák című vándorkiállítás. Ennek megnyitója és megtekintése képezte a telt házas est fő programját, amelyet Sárközy Lajos és Zenekara felejthetetlen koncertje fogott keretbe. A programsorozat eddigi legnagyobb tárlatát Langerné Victor Katalin, a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg, Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész, a Cziffra Művészeti Központ művészeti tanácsadó testületének elnöke és Lőrinczy György, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke, a művészeti tanácsadó testület tagja mondott köszöntőt.
– Ha színeket látunk, azok elindítják bennünk az energiát, és az energiából születnek meg a tettek, amelyek szebbé teszik a társadalmat – magyarázta Balázs János a kiállítás címét, és arra is rávilágított, hogy a megértéshez meg kell tudni határozni egy kultúra gyökerét. Egymás gyökereinek ismeretével másképp állunk egymáshoz, nem romák az ismeretlen ismerőshöz: a roma kultúrához. A megnyitó- és köszöntőbeszédek után a sokoldalú (kitűnő versmondó, képzőművész, a Meztelen zsoltár című verseskötet szerzője) Káli-Horváth Kálmán tartott rendhagyó tárlatvezetést. A kiállítás részét képező József Attila- portréja előtt, hátborzongató átéléssel előadott József Attila-versrészletekkel világított rá egy műalkotás és annak története közötti kapcsolatra. Mert ha nem tudjuk, ki József Attila, a róla készült portré csak egy arc.
Fotó: Gálos Mihály Samu
A Balaton Színház Simándy Termének falain a műtárgyak között több olyan festmény is szerepel, amelyeket a kiállítássorozat eddigi egyetlen állomásán sem láthatott a közönség, például Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész Jézus és Szent Rita, illetve Szent Ferenc-stigma című képe. De bővült személyes kedvencem, Ferkovics József hagyományos roma mesterségeket bemutató sorozata is. Olyan foglalkozások jellegzetes életképeivel találkozhatunk, mint a gyékénykosárkötő, a sulyomárus (erről a képről tudtam meg, hogy a sulyom másik neve vízigesztenye), a teknővájó, a bádogos és a seprűkötő. Ha találkozhatunk szemléletformáló – pontosabban átformáló – kiállítással, akkor ez ilyen. Aki megnézi a tárlatot, megszabadul attól a sztereotípiától, hogy a roma származású képzőművészeket a naiv alkotókkal azonosítsa. A minőség az egyedüli, aminek alapján ítélkezhetünk és besorolhatunk.
