Hófoltok, avarlepte, erdős domboldal. A magyar katona körbekémlel, majd egy fa tövében keres fedezéket. Vár. A sűrű ködből kísérteties alakok bontakoznak ki: tucatnyi szovjet katona. A magyar katona sietve próbálja kioldani a fegyverét. Arca egyszerre riadt és nyugodt a végzet közelében. Hideg szél fúj, a feszültség szinte tapintható. És ekkor, a csúcsponton a rendező jelzi, hogy vége a jelenetnek. A stáb fellélegzik, a kamera megáll, a katona pedig feltápászkodik, kissé arrébb megy és cigarettára gyújt. Ekkor szólítjuk meg Molnár őrmestert – ő a rangidős, két fiatal katonát osztottak be mellé a lövészárokba –, azaz Hajduk Károly színészt, aki azért vállalta a szerepet, mert hiánypótló kezdeményezésnek tartja az Elfelejtett nemzedéket, hisz sok külföldi háborús filmet láthatunk németekről, oroszokról, de arról nem készültek filmek, hogy a magyaroknak milyen kényes és reménytelen szerepük volt a világháborúban. – Vannak olyan fontos ügyek, amelyek mellé az észszerűség határain belül érdemes odaállni. Emberpróbáló forgatás volt. Most már elolvadt a hó, de kemény hidegben, több órán keresztül forgattunk a lövészárok sarában. Ezek összefüggő, három-négy perces jelenetek, melyeket egyben vettek fel, tehát ilyenkor nagyon oda kell figyelni, és csak többórás próba után kezdik el a felvételt – mondta a színész –, aki különben az idei Oscar-díjra jelölt Akik maradtak című film egyik főszereplője.
A színészek – Cservák Zoltán, Jászberényi Gábor, György Zoltán Dávid – persze hazamennek a forgatás után, a több százezer elesett magyar katona azonban ottmaradt a lövészárkokban. Rengeteg fiatal halt hősi halált, egész nemzedékek vesztek oda, nekik szeretne emléket állítani a négy katona sorsáról szóló film. A pákozdi katonai emlékpark területén vették fel az Elfelejtett nemzedéket, amelynek utolsó forgatási napján nézhettünk körül. A magyar honvédek az emlékpark területén is keményen harcoltak, eredeti, második világháborús lövészárkok is megmaradtak a területén, ezért igen hiteles környezetben készült a film. Az emlékpark természetvédelmi területe az autópálya és a Velencei-tó között van, tiszta időben a tavat is látni lehet, ám ez eddig nem okozott gondot a stábnak, hisz sűrű ködben forgattak. Az utolsó napon viszont sokkal erősebben be kellett vetniük a füstgépet és az autópálya alapzaját is ki kellett szűrniük – sőt, a stábban valakinek az volt a feladata, hogy a helyszín felett elhaladó repülőjáratokat figyelje, hogy szintén kiszűrjék a repülő zaját, vagy ne kövessék el azt a baklövést, amelyet a Trójában láthattunk.
