A filmművészetben kevésszer van olyan csillagállás, hogy két korszakalkotó, zseniális képességekkel megáldott, ráadásul a közönség által is tisztelt és szeretett filmrendező építi párhuzamosan az életművét. Fellini lelki társa – akivel több alkalommal is együtt akartak filmet forgatni, de egyetlenegyszer sem sikerült – Ingmar Bergman volt, aki 1963-ban szintén élete legjelentősebb filmjét, az Úrvacsorát készíti el. Mindketten arról beszélnek abban az évben, hogy nagy baj van az európai értelmiséggel. Mindketten morális válságot emlegetnek a filmjükben. Érdekes, hogy mind Bergman lelkipásztora, mind Fellini filmrendezője szabad akar lenni, bár egyikőjük sem tudja igazán megfogalmazni, mit is ért szabadságon. Mindkét film középpontjában a párkapcsolati konfliktus áll. Egyik film értelmiségi férfi főszereplője sem tud szeretni, mindkét filmben a nő, aki figyelmével jutalmazza, szerelmével óvja a férfit, szenved ettől a szeretet nélküli, áldatlan állapottól.
Megjelent Juhász Árpád legújabb könyve a nagyvilág gyermekeiről
A neves geológus hazánk egyik legnagyobb mesélője, akinek új kötete ismét egy lebilincselő utazásra invitálja az olvasót. Ezúttal a világ számos országában mutatja be az ott élő gyerekek sorsát, életüknek körülményeit.