Réczei tehát a feje tetejére állította a színdarabot, aminek a következménye az lett, hogy teljesen megváltozott a mondanivalója. Bergman eredeti műve arról szólt, hogy egy megcsalás és válás minden szereplő életét tönkreteszi, semmi sem lesz jobb utána, ha a házasság megmaradásán dolgoztak volna, mindenki boldogabb lenne, tehát a nézőben a film megtekintését követően a családi összetartozást erősítette.
„Én szeretlek a magam tökéletlen és meglehetősen önző módján. Olykor azt hiszem, hogy te is szeretsz a magad nagyszájú és veszekedős módján. Egész egyszerűen azt hiszem, hogy szeretjük egymást. Földhözragadtan és tökéletlenül. Te magasra helyezed a mércét, de látod, milyen egyszerű. Az éjszaka közepén egy sötét házban valahol a világban mégiscsak itt ülök és átkarollak, te pedig szorosan hozzám bújsz” – mondja a film végén Johan Marianne-nak, amikor több külön töltött év után összejönnek újra a hétvégi házukban. Mindez reményt adott azoknak a nézőknek, akik úgy érezték, hogy válságba jutott a házasságuk, hiszen láthatták, hogy nem a válás a megfelelő út.
Fotó: Kecskeméti Katona József Színház
Réczei filmszerű megoldásokkal élő, ezáltal igencsak dinamikus és kétségkívül érdekes rendezése viszont sokkal inkább arról szól, hogy a párkapcsolatok nagy része reménytelen, hogy férfi és nő csak úgy tud együtt élni, ha feladja önmagát, akkor viszont megkeseredetté és cinikussá válik. Míg Bergmannál a kulcsmondat az, hogy „olyanok voltunk, mint két elkényeztetett kisgyerek, akik elvesztegették minden kincsüket”, addig Réczei azt vizsgálja, meddig képes elmenni egy férfi és egy nő egymás sanyargatásában. A Jelenetek egy házasságból Bergmannál a párkapcsolati szeretetről szól, amely túlél minden árulást, megcsalást és különköltözést, viszont Réczei Tamás házassági jelenetei a válásról szólnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!