Bútorok, selymes fénnyel

A Nemzeti kastélyprogram részeként megújuló dégi és sümegi kastélyban kiállításra szánt bútorműtárgyak restaurálásának rejtelmeit mutatták be kedden egy sajtóeseményen.

A keretet rokokó díszítéssel látták el, szimmetria helyett az aszimmetria az uralkodó – mutatja Kovács András, a múzeum restaurátora Fotó: Mirkó István

A Nemzeti kastélyprogram részeként megújuló dégi és sümegi kastélyban kiállításra szánt bútorműtárgyak restaurálásának rejtelmeit mutatták be tegnap egy sajtóeseményen az Iparművészeti Múzeum Jászberényi úti telephelyén nemrégen megnyílt új restaurátor-műhelyekben. Cselovszki Zoltán főigazgató arról is beszélt, hogy gyűjteményenként két restaurátoruk van, de ez nagyon kevés, legalább öt-tízre lenne szükség.

– A sümegi püspöki palotába restau­rálunk éppen tárgyakat, karos­széket és öt keretet – magyarázta lapunknak Kovács András, a múzeum restaurátora.

– A karosszékről biztosan lehet tudni, hogy Velencében készült. A műtárgyak az 1700-as években készültek, mindegyiket rokokó díszítéssel látták el, szimmetria helyett a sok díszítés és az aszimmetria az uralkodó, a barokk statikusságához képest sokkal dinamikusabb megvalósítások jellemzik.

A keretet rokokó díszítéssel látták el, szimmetria helyett az aszimmetria az uralkodó – mutatja Kovács András, a múzeum restaurátora
Fotó: Mirkó István

Mint mondta, nagyjából hasonló munka zajlik mindegyik műtárggyal. – Először le kellett tisztítani őket, aztán a pergő rétegek, aranyozás visszarögzítése volt soron, és most annál a fázisnál tart a munka – a hiányok megfaragása után –, hogy ezekre felteszem a krétaréteget, az alapozást, ami a festés és aranyozás alá kerül

– tette hozzá a szakember.

Németh György, aki harminc éve a múzeum restaurátora, a dégi kastélyba kerülő műtárgyak kapcsán kifejtette, hogy óriási előrelépés volt, amikor hazánkban a XVIII. század végétől bevezették a rajzoktatást. Mint mondta, egészen döbbenetes, hogy a láthatatlan részeken is mennyire magas szintű és gondos asztalosmunkával készült egy-egy bútordarab.

Az ágykeret, ülőgarnitúra és írószekrény újrafényezéséről pedig kifejtette, hogy az évtizedes tapasztalatai alapján tudja, hogy a kezdeti magasabb fényerő visszaáll, és a bútorok kellemes, selymes fényűek lesznek. Megemlítette, hogy a shellakk már a XIX. század elején elterjedt egész Európában, drága és különleges anyagnak számított már akkor is. A restaurátor szerint azért van szükség felújításra, mert a fa zsugorodik és tágul, hatással van rá a hőmérséklet ingadozása és a páratartalom változása akkor is, ha nem használják.

– Kétezer négyzetméteren 800-850 műtárgyat lehetett látni eddig a múzeum Üllői úti épületében, ám a megnyitás után a kiállítótér négyszeresére, nyolcezer négyzetméterre bővül, terveink szerint akár tízezer műtárgyat láthatnak majd a látogatók – mondta lapunknak Cselovszki Zoltán főigazgató. – Az Iparművészeti Múzeumban található a világ második legjelentősebb gyűjteménye, ezért is fontos, hogy a nagyközönség is minél többet lásson belőle.

Kérdésünkre, hogyan lett ennyire jelentős gyűjteménye a múzeumnak, Cselovszki Zoltán elmondta, hogy hosszú időn keresztül nagyon gondos szakmai munka, tudatos gyűjtés zajlott a múzeumban. A főigazgató arról is szólt, büszkék arra, hogy több mint ötszázezer műtárgyat szállítottak át az Üllői úti épületből a Jászberényi úti raktárakba úgy, hogy egyetlen sérülés sem történt.

Kiemelte: a jövőben is tendencia lesz, hogy felújított műtárgyakat az eredeti közegükben állítson ki a múzeum, tehát például kastélyokban. Mint mondta, már eddig is harminchárom különböző kiállítóhelyen vannak jelen a múzeum műtárgyai.

– Persze a felújítás után az Iparművészeti Múzeumban is lesz olyan kiállítás, amikor visszaépítünk egy teljes enteriőrt, ami sokkal élményszerűbb, mintha kétszáz széket állítanánk ki – tette hozzá a főigazgató.