Kettős mérce népirtásban

Különös hely ez az EU, ahol a Beneš-dekrétumok mindmáig érvényben vannak, ugyanakkor a csehszlovákok által, a magyarok rovására elkövetett ligetfalui népirtást mindenáron igyekeznek elhallgatni.

Fotó: fortepan

Különös hely ez az Európai Unió, ahol a Beneš-dekrétumok mindmáig érvényben vannak, ugyanakkor a csehszlovákok által, a magyarok rovására elkövetett ligetfalui népirtást mindenáron igyekeznek elhallgatni. Mint az EU-ban! Az egész világon, lévén a Facebook cenzorai 30 napra elnémították a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság oldalát.

Miért is? A 2003-ban elhunyt Janics Kálmán, történész, Kis Katyn a Duna partján címet viselő, 1980-as cikke miatt, amit megosztottak a Facebookon, s amely a ligetfalui, 1945-ös, egyes kutatók szerint félezer, mások szerint több ezer magyar és német nemzetiségi lemészárlásáról számolt be. Dunajszky Géza, az Emlékmű-előkészítő társaság elnöke úgy véli: talán az egyik szlovák nemzetiségű kommentelő jelentette fel az adminisztrátoroknál, akivel komoly vitába bonyolódott közösségi oldalukon, amiért nem volt hajlandó eltávolítani a cikket.

Hogy képbe kerüljünk, a Becsöngettünk Produkció, nemrég bemutatott, Népírtás Pozsonyligetfalun című dokumentumfilmjéből merítek.

Ligetfalu Pozsony budai oldala volt, ma a város XI. kerülete. 1943-ban Beneš engedélyt kapott Sztálintól a magyarok kitelepítésére, a majdani Csehszlovák államhoz tartozó településről. 1945 és 46 között internálás útján tiszta szlovák nagyvárost óhajtottak kialakítani Pozsonyból, s az azt körülvevő magyarok, németek és szlovákok lakta falvakból. A film kitér a ligetfaluinak, mintegy főpróbájául szolgáló gaztettre. 1945 június 27-én Prágából, a már szovjet irányítás alatt álló 13. gyalogezredet Ligetfaluba vezényleték. A katonák útközben, Morvaországban 265 embert, Németországból hazafelé tartó felnőttet, gyereket mészároltak le. Az ezred parancsnokát, Karel Pazúrt két esztendőre rá 20 évre ítélték, de az 1948-ban hatalomra kerülő kommunista rezsim azonnal kegyelemben részesítette. Miután megérkezett új állomáshelyére az ezred, Pazúr nyomban ketté osztotta a német tábort, az egyik felét megsemmisítő lágerként működtetve. Hogy ki hová került, arról a szlovák nyelv anyanyelvi szintű tudása döntött. Az akcentussal beszélőket a ligetfalui egykori erődrendszer futóárkaiba lőtték, 5-600 embert. A gazdagabb németeket a köpcsényi úti tábor és a Csehszlovák-Magyar határ közt elterülő sík tankcsapdái közé hajtották és lemészárolták. Eddig 10 tömegsírról szereztek tudomást a kutatók. A magyargyűlölő Gustav Husák államfő utasítására, 105 ezres lakótelepet emeltek az egykori borzalmak helyére.

Úgy vélem, fenti rövid összefoglaló tapinthatóvá teszi, mi a problémája elvakult, soviniszta szlovák embertársainknak, akik képtelenek szembenézni meglehetősen rövid történelmükkel. Na ja, mert megtehetik, mert az kizárólag nekünk, az utolsó csatlós népnek bélyegzett magyaroknak kötelező, mind a mai napig.