Az animációs film alkotói nemcsak arra törekedtek, hogy egy igényes kivitelezésű, igencsak látványos, izgalmas kalandokkal teli mesefilmmel ajándékozzák meg a gyerekeket, hanem arra is, hogy ne legyenek felszínesek a párbeszédek.
Sőt az Előre egy nagyon érzékeny és mély mesefilm lett, és ez éppen az elhangzó beszélgetéseknek köszönhető. A két főszereplő fiú személyisége pedig kalandról kalandra fejlődik. Az élet legfontosabb dolgairól gondolkoznak, és amit tanulnak, azt sokszor egymástól tanulják meg.
A filmben többféleképpen is körbejárják azt a kérdést, hogy van-e még varázslat a világban. Az alkotók egyértelműen állást foglalnak a kérdést illetően. Szerintük van varázslat. Mindannyiunk életében ott van nap mint nap. A legnagyobb varázslat ugyanis a család. Labdázni, sétálni, nevetni együtt. Mert ez mindennél fontosabb.
