A pillanatok elvesznek az időben

Ahogy a világban oly sok minden, úgy a science fiction is kétféle. Az egyikben, bár van némi filozófia, de az akciójelenetek, a párbajok, a csaták, az ütközetek a hangsúlyosak, valamint a jövőbéli tárgyak. A másikban is megvan mindez, csak kevésbé hangsúlyos, itt ugyanis a filozófiai mondanivaló uralja a terepet. Az 1982-ben Philip K. Dick remek írása – amelynek címe: Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? – nyomán készült Szárnyas fejvadász című film ez utóbbihoz, a filozofikus sci-fihez tartozik.

De ennél izgalmasabb, hogy az ember alapvető létkérdéseit is firtatja a mű. Hogy honnan jöttünk és hova megyünk, hogy mi végre a létezés és mit lehet kezdeni azzal, hogy tudatában vagyunk a halandóságunknak. A film másik főszereplőjét Rutger Hauer alakítja emlékezetesen, aki a fiatal Daryl Hannah által érzékien megformált androidba szeret bele. Kultikus lett Hauer film végi monológja is, a rajongók általában kívülről fújják. Így szól: „Én láttam olyan dolgokat, amiket ti, emberek el se hinnétek. Lángoló csatahajókat az Orion peremén, gyilkos sugarakat az éjben a Tannhauser kapunál. Mindezek a pillanatok elvesznek az időben, mint a könnyek az esőben. Az idő lejárt.”