Hajnalonta engemet, gerle-galamb költöget: jó reggelt, jó reggelt, mindenki már rég fölkelt”– erre a dalra figyeltem fel Huzella Péter zeneszerző tizenegy órás gyermek karantén koncertjén a Facebookon, a „maradj otthon” kampány első napjaiban. Kányádi Sándor verse a jelen helyzetben tisztán és egyszerűen mutatott rá a természet magától értetődő, igaz voltára, valódi hangjaira, de megnyitotta az idei tavaszt is. Újfajta ébredést irányozott elő: ritka újrakezdést, amikor a társas érintkezéseket elfelejthetjük, de körülnézhetünk a természeti kincseink között, mi több, azonosulhatunk a minket körülvevő élővilággal, amely hosszú ideje, mint kiegészítő díszlet elem volt jelen az életünkben. Az említett versből a kakukkmadár, a rigó, a veréb és a szarka szólalnak meg, akiket a gyermek még könnyedén megszemélyesít, párbeszédbe elegyedik és átlényegül velük, de mi a felgyorsult létünkben elfeledkeztünk ezekről a nélkülözhetetlen hangokról.
Csajkovszkij nem volt túl lelkes, amikor felkérték A diótörő megzenésítésére
Érdekességek a világ egyik legnépszerűbb színpadi művéről.