A 300 éve született Münchhausen báró világutazónak számított

Az élő Münchhausen jelen tudásunk szerint semmilyen irodalmi hírnévre nem vágyott.

„Tudjuk ugye, hogy szorongatott helyzetben az ember mindig fölös mennyiségű vizet választ ki. Ezzel céloztam meg a késem nyelét. A rettenetes hideg következtében a vízsugár nyomban ráfagyott, s így késem nyele csakhamar úgy meghosszabbodott, hogy felért hozzám. Megragadtam a megnőtt nyelet, s minden nehézség nélkül, de annál nagyobb elővigyázattal húztam fel magamhoz a kést.”

A 1700-as években az állatvédelem ismeretlen fogalom volt, ember és állat minden erkölcsi kétely nélkül nyuvasztotta ki egymást, bárónk útjait is beleiknél kifordított farkasok, egy lövéssel leterített fácántömegek, kapurostéllyal kettévágott (majd babérlevéllel szerencsére újra összefont), nemes paripák, oroszlán torkába fullasztott krokodilok, és horgonyra akadt, levágott fejű bálnák szegélyezik. Egy mai vegánnak maga a rémálom, mértéktartó embernek szélsőségesen groteszk. A műfaj kedvelőinek épp ezért szerethető.

A műfaj bonyolult: anekdota, tréfás történet, hazugságmese, vagy pikareszk, mint a Thyl Ulenspiegel (a belga nemzeti eposzt, a vallásháborúk korának kalandos és kegyetlen, regénnyé formált anekdotafüzérét egy időben a Münchhausen… le is hagyta olvasottságban), a Lúdas Matyi, a Svejk, a Háry János, vagy a kortárs irodalomból Pataki Tamás Murokffyja. De iderángathatjuk szakállánál fogva a leleményes Odüsszeuszt is, akit a sci-fi felől nézve Münchhausen lepipált holdbéli utazásaival, ám a misztika felől nézve Odüsszeusz továbbra is verhetetlen az alvilágba tett látogatásával – a báró kalandjainak világa inkább a kor természettudományos, mint metafizikai érdeklődését tükrözi.

A Münchhausen-történetek első olvasásra teljesen súlytalanok egy Ulenspiegel-hez, vagy egy Lúdas Matyihoz képest, ahol az igazságos bosszú vágya, a szabadságért való küzdelem az erkölcsi háttér. Persze a báró kalandjai nem álltak össze regénnyé, formájuk (talán) úgy maradt, ahogy ő maga (is) elmesélte. Ezért a bárónak nincs életrajza, gyerekkora, fejlődése, már az első oldalon tökéletesen vív, lovagol, lő célba, és beszél minden nyelven, vagyis elpusztíthatatlan, allegorikus alak. Kalandjainak látszólag nemes célja sincs, csak úgy kedélyesen ellődörög a világ körül. Ám ha a sok börleszk-szerű, abszurd nagyotmondás mögé nézünk, az emberiség elemi erejű vágyát látjuk a látható világ megismerésére és megértésére, miután a láthatatlannal épp kezdtük elveszteni a kapcsolatot, de ég és víz leigázásáról még csak álmodoztunk.