Kultuszfilmek: amikor új értelmet nyernek a csókjelenetek

„Akármennyi év telt is el, minden nőben, akivel találkoztam, csak téged kerestelek. A pályám szerencsésen alakult, de mindig hiányzott valami” – mondja Salvatore a kamaszkori szerelmének Giuseppe Tornatore Cinema Paradiso című filmjének rendezői verziójában. A lánytól egy fatális véletlen folytán elsodorta az élet. Akkor hangzanak el ezek a mondatok, amikor harminc évvel később találkoznak.

A rendezői változat arról szól, hogy milyen lelki szenvedések szülik a nagy művészeti alkotásokat Fotó: Cinenuovo Kft.

Ráadásul néhány kritikus Federico Fellini Amarcord című filmjének utánérzéseként emlegette a Cinema Paradisót, ami mögött butaság vagy rosszindulat állhatott, mert a két film nem igazán mérhető össze a két alkotó különböző formanyelve és világképe miatt, ráadásul teljesen más a két film mondanivalója is. Az pedig, hogy egy filmrendező elkészíti gyermek- és kamaszkorának történetét, amelynek igencsak sok köze van a mozihoz, nem levédett történet. Mindenesetre ezekre a rosszindulatú kritikákra is lehetett válasz az eredeti, hosszú verzió publikálása, amellyel a rendező azt sugallta, hogy bár fontosak a gyermekkori emlékek, de valami teljesen másról szól ez a film. Az alkotás motiváció­iról, múzsák fájdalmas emlékeiről, temérdek nőről a mozivásznon, ami a férfiszívben egyetlen igazi nővé alakul át.