Ötven éve a mai napon jelent meg a Beatles Let It Be albuma

Amellett, hogy több bajuk volt egymással, mint egy válóperes házaspárnak, zenélni, azt tudtak.

A négy zseniális embernek sok baja volt egymással, de zenélni nagyon jól tudtak Fotó: Wikipédia

A Beatles Let It Be albuma a halhatatlan együttes történetének végét jelentette. Ráadásul izgalmas véget, ami annak ellenére adott pár jó dalt a világnak, hogy az alaphelyzet roppant kellemetlen volt: négy zseniális, tehetséges ember, akik éppen egy életre kinőtték egymást, ám iszonyatos energiát fektettek abba, hogy ezt se maguk, se mások ne higgyék el. Küzdelmük még az évi feloszlásukat tekintve teljesen hiá­bavalónak bizonyult, viszont amellett, hogy több bajuk volt egymással, mint egy válóperes házaspárnak, zenélni, azt tudtak.

A Let It Be talán a legellentmondásosabb Beatles-lemez, már a sorrendisége is komplikált: az Abbey Road előtt jelent meg, de utána adták ki, utolsó is, meg nem is. A világ legfurcsábban készült albumai között is méltán szerepelhetne, mert az egész élethelyzet és atmoszféra, amiben rögzítették a lemezt, valahol a katasztrofális és a végzetes közötti izgalmas mezsgyén egyensúlyozott: Paul McCartney zenekart akart vezetni, John Lennon idejét leginkább Yoko Ono és a kábítószerezés kötötte le, vagyis feltehetően nem igazán tudta, mit akar, kivéve, hogy McCartney ne vezessen zenekart. ­

George Harrison nem tudott művészileg kiteljesedni, és meg volt sértődve (három egyenértékű dalszerző-frontember egy zenekarban azóta is ritka és bonyolult dolog, hisz e munkakör betöltéséhez bizony az izgága, lobbanékony és terjedelmes egójú személyiség nélkülözhetetlen – amíg csak az ember nem lesz kiérdemesült, professzio­nális rocksztár, aki tízezrek előtt is ugyanolyan békésen hangolja a gitárját, mint a kis próbatermében. Noblesse oblige: aki dicsőséggel túléli a rock and rollt, annak már nem illik idegeskedni), Ringo Starr meg azon szomorkodott, hogy mindenki meg van bolondulva. Ezenkívül billentyűn közreműködött Billy Preston, a keverést pedig közmegegyezésesen elrontotta Phil Spector producer. Aki ma a Let It Be-t nem a maga nagylemezén, másolt vagy eredeti kazettáján vagy CD-jén hallgatja, hanem az interneten találkozik vele és nem vájkál a mélyben, csak élvezni akarja a zenét, nem az 1970-es, eredeti keverést fogja hallani, hanem a 2003-ban McCartney vezetésével, Harrisonnal és Ringóval közösen újrakevert verziót.

Ami szándékuk szerint pontosan az ő eredeti elképzelésüket tükrözi, visszatérést a gyökerekhez, a koszos, dögös, életteli rockzenéhez, a spontán hangulatú balladákhoz, bluesos, countrys dolgokhoz, mint a fürge, lábrázós One After 909, a húzós Get Back, a hízelgően laza For You Blue, a könnyű, merengős Two of Us, amit nem lehet annyiszor meghallgatni, hogy ne higgye azt mindig az ember: a középső kiállás után föl fog gyorsulni. Azért megmaradt néhány monumentálisabb gesztus is a nagy ősrokizásban, az I Me Mine strófáinak vonósai tökéletes arányban vannak a refrénsüvöltő keménykedésével, a The Long And Winding Road hegedűömlengése és női háttérkórusa meg ízlés dolga, nekem ez már túl hollywoodi.

A négy zseniális embernek sok baja volt egymással, de zenélni nagyon jól tudtak
Fotó: Wikipédia

Ha összehasonlítgatjuk a felvételeket, bepillanthatunk egy borzasztó bonyodalmasan fölvett Beatles-lemez születésének titkaiba. Hallhatjuk ­például, milyen szépen elsimogatták a címadó, katartikus dalban a cintányér sutácska belépőjét az eredetihez képest. És persze van olyan nóta is, mint a Dig It, aminek még az újrakevert változatáról is nehéz kitalálni, hogy mi szándékuk volt vele a derék, világmegváltó muzsikusoknak: sámános-kántálós protest song akart lenni, vagy inkább szürreális képeslap egy zenészházibuli legfelszabadultabb pillanatairól…

Az Across the Universe-ről ellenben egyértelműen tudható, hogy akkor is pszichedelikus, elszállós szabadsághimnusz, ha máshogy hangszerelik – a Let It Be dalainak számtalan földolgozása külön megérne egy misét.

Az ötvenéves lemez nagy része időtlen, ami egy feloszlófélben lévő zenekartól nem kis teljesítmény. És persze: ez Beatles. Ez is.