– Ha megfigyeljük, általában az egyszerűbb, rímes, dallamos, gondolatmenetükben is könnyen megfogható verseket zenésítik meg. Amikor találkoztunk, én éppen nem ilyen verseket írtam. Bonyolultabb gondolatok és szerkezetek érdekeltek, amelyeket többször is el kell olvasni ahhoz, hogy megragadjon az, amit költői szándéknak hívunk. Ennek ellenére Huzella Péter meggyőzött, így immár több tíz éves közös munka van mögöttünk, amely az évek során barátsággá alakult. Munkálkodásuk elején egy-két dallamot megszövegesítettem, de mostanában mindig a szöveg születik meg először, mert én nem szeretem, ha a dallam vezet a szövegírásban – fogalmazott Zalán Tibor.
Noha az Egy ország nem Trianon-dal, de létezik olyan olvasata is, amely a trianoni veszteségeinkre utal.
Fotó: MTI/Kovács Tamás
– Nagy dolog, hogy a média ennyire hangsúlyosan foglalkozik Trianonnal, noha 1920 óta fontos, hogy beszéljünk róla. Amikor a szöveget írtam, arra gondoltam, hogy létezik egy nép, a magyar, és a sorsa sokszor kétségek közé került. Trianonnal a megmaradásunk, a létünk bizonytalanodott el teljesen. Az egész magyar történelem izgatott, hogy egy ilyen kis nemzet egy zajló tengeren miként tud megmaradni, és látjuk, hogy mind a mai napig kétséges a sorsunk – fejtette ki Zalán Tibor.
Miközben a költő Kölcsey Himnusza, a székely himnusz, a Szózat és egyéb versek beemelt soraival élt, meg kellett találnia azt a hangot, ami a mához tud szólni, és megérinti a fiatalokat is.
– Mára sokkal szűkebb réteg fogadja be azokat a dalokat, amelyeket Huzella Péterrel közösen írtunk, látható, hogy kicsit eltűntek a koncertekről az akkori lelkes hallgatóink. Át kell gondolnunk, hogyan szóljunk azokhoz, akik most fiatalok vagy középkorúak, és sorainknak a jelenben is érvényeseknek kell lenniük – tette hozzá.
