Nemzeti Szalon – metszet a jelenről + videó

Egyedülálló módon, aktív képzőművész válogatta a II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon kiállított munkáit. A világban ez nem szokatlan, hiszen például a Royal Academy of Arts nyári tárlataira rendre művészeket kérnek fel kurátornak, mesélte Szurcsik József Munkácsy-díjas festő-grafikus, aki a Műcsarnok Szabadjáték című kiállításának anyagát Kondor-Szilágyi Mária művészettörténésszel állította össze.

A tárlat felvonultatja a kortárs képzőművészet egészét Fotó: Havran Zoltán

– Az egyik legérdekesebb munka volt mind közül, amit valaha életemben végeztem. A kiállító művészek névsorának összeállításától, a műtárgyak begyűjtésén keresztül, a szembesülésig, fantasztikus anyag állt össze – vallotta be Szurcsik József, hozzáfűzve: olyan a kiállítás, mint valami konceptuális mű, hiszen Szabadjáték a címe, s a művészek azt mutatják be, hogyan értelmezik a szabadság eszméjét.

– Nagy kaland volt, jólesett csinálni – árulta el az alkotó a II. Képzőművészeti Nemzeti Szalonról, amelyet azonban (eddig) élőben senki sem láthatott.

– Bízom abban, hogy mihamarabb felszabadul a járvány miatti zárlat, és akkor tényleg beszélhetünk szabadságról – így a művész kurátor, aki addig is online tárlatvezetésen mutatta be a kiállítást, amely bemutatón igen személyesen vall a művekről.

– Azt szerettem volna elmondani, mit gondolok én a munkákról, hiszen a nézőknek meglesz majd a saját benyomásuk – mondta, s azt is: a műcsarnoki YouTube-csatorna látogatóinak száma mutatja, mennyire komoly az érdeklődés a kiállítás iránt.

– Az év elején kért fel Szegő György, a Műcsarnok igazgatója, hogy vállaljam el a Szalon kurátori munkáját – mesélte, hozzátéve: vélhetően azért, mivel egy aktív képzőművész másképpen gondolkodik, mint egy teoretikus.

– Tudtam, mekkora kiállítási felület áll rendelkezésemre, és azt is, hány ezer kitűnő művész alkot ma Magyarországon. Figyeltem arra, nehogy a kedvenc alkotóim, barátaim, családtagjaim munkáiból válogassak – idézte a kezdeteket Szurcsik József, aki egyetlen délután alatt összeírt nyolcszáz nevet, olyanokat, akik nélkül nem tudta elképzelni a Nemzeti Szalont.

– Másnapra ezt a számot meg kellett feleznem, majd a négyszázas listát szintén, így maradt 198 alkotó és az ő 256 művük – fogalmazott. Hozzátette: a felkért művészek három-három fotót küldtek munkáikról.

– Nem az egymásra rímelő alkotásokat akartam egymás mellé helyezni, jobban érdekeltek a különbözőségek, hogy a művek párbeszédet folytassanak egymással. Igyekeztem az idős generáció jeleseit, a középnemzedék kiválóságait és a fiatal tehetségeket egy­aránt beválogatni. A legidősebb művész 89, míg a legfiatalabb 26 éves – árulta el Szurcsik József, rámutatva: a látogatók valószínűleg nem mondják meg, mely műveket alkották idős emberek, mert annyira frissek, szárnyalók.

A tárlat felvonultatja a kortárs képzőművészet egészét
Fotó: Havran Zoltán

– Arra is figyeltem, hogy a különböző műfajok – plasztika, szobrászat, videós, számítógépes munkák, klasszikus grafikák, festmények – egyaránt arányosan bemutatkozhassanak. A jelenkorról kívántam metszetet adni – magyarázta, majd ekképpen részletezte: a képzőművészet folyamatosan változik a technika fejlődésével, kedvező esetben az alkotó az újdonságokat művészi eszköztárának részévé képes tenni, és nyelvezetként működtetni, miközben a hagyományos alkotói eljárások lassan kiszorulni látszanak a képzőművészet tárházából.

– A Képzőművészeti Egyetemen hallgatóinknak a mai napig lehetőségük van a hagyományos technikák elsajátítására, mint például a litográfia, a rézkarc, olajfestés vászonra, vagy a klasszikus szobrászati anyagokkal való munka. Meg kell találni a kellő egyensúlyt – figyelmeztetett az egyetemi docens, majd így folytatta: – Érdekes számomra a társadalom és a képzőművészek viszonya, hogyan tud egymással kommunikálni a befogadó, vagy éppen az elutasító közeg és az alkotó, egyáltalán történik-e kommunikáció?

– A képzőművész szakmán belül hallhatóan zajlik kommunikáció – vetettem fel. – Erre a kommunikációra a megosztottság jellemző, elég csupán a Műcsarnokot is üzemeltető, a Magyar Művészeti Akadémiát a magát haladó oldalnak nevezők részéről ért támadásokra utalni.

– Mindenkit meghívtam, akiről úgy gondoltam, helye van a kiállításon. Többségük örömmel elfogadta, de akadtak, akik nem kívántak részt venni a Nemzeti Szalonon. Nem éltem prekoncep­cióval, vajon kik lesznek azok, akik biztosan elutasítanak. A művészi kvalitás, a szakma presztízse fontosabb a világnézeti differenciák méregetésénél. A művészetnek komoly szerepe lehetne abban, hogy összehúzza a társadalomban lévő nagy repedéseket – jelentette ki Szurcsik József.

(A beszélgetésről készült videóriport megtekinthető online felületünkön.)