A Szent Korona elvesztett ékköve

Mária Terézia döntött: „Fiume városa kerületével együtt ezentúl úgy tekintessék és kezeltessék, mint Magyarország szent koronájához csatolt külön test…”

Ha ezt a körülmények manapság lehetővé teszik, utazzunk Fiumébe – vagy most már inkább Rijekába –, mégpedig azoknak az újszerű ismereteknek a felhasználásával, amelyeket Juhász Imre alkotmánybíró most bemutatott könyvéből tudhatunk meg. Az írásmű eszünkbe juttatja, hogy a nagy háború után elcsatolt, kivételes szépségű város annak idején még a Szent Korona legszebb ékköve elnevezést is viselte.

A településről már az ókori s a középkori források is említést tettek, Fiume ugyanakkor – Mária Terézia döntése nyomán – 1779-ben vált a Magyar Királyság részévé.

„Ennél jobban megalázni egy nemzetet nem lehetett”

A hiánypótló könyvet kedden mutatták be az Alkotmánybíróság (AB) épületében. Az esemény jelentőségét mutatja, hogy azon részt vett a magyar jogászélet megannyi jeles képviselője. A taláros testület tagjai mellett megjelent az AB ítélethirdető termében mások mellett Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácselnöke, Stumpf István korábbi alkotmánybíró és Varga Judit igazságügyi miniszter is.

A királynő úgy rendelkezett: „Fiume városa kerületével együtt ezentúl úgy tekintessék és kezeltessék, mint Magyarország szent koronájához csatolt külön test…”. A kiegyezést követően a magyarországi befektetéseknek köszönhető gazdasági fellendülés elhozta a tengerparti kikötőváros felvirágzását is.

A százezres város ma Horvátország harmadik legnagyobb települése, legfontosabb tengeri kikötője. Hajdan számunkra a szabadkereskedelmet, közlekedést könnyítette meg, hiszen tengeri kijáratot biztosított Magyarországnak.

Az elmúlt száz esztendő a maga világégéseivel, békekötéseivel ezt a státust megszüntette. A kalandos sorsú Fiume múltját az elmúlt időkben ugyan többen kutatták, de máig is titkok egész sora vár arra, hogy az érdeklődők feltárják a hajdani események hátterét. Kimutassák például, miként történhetett az, hogy a nagy háború idején, 1918-ban – az Országgyűlésben és másutt nyilvánosságra került adatok ellenére – Fiumét nem védték kellőképpen, s az ottani csapatokban létszámfölénybe kerültek a horvát katonák.

Fotó: Teknős Miklós

Juhász Imre könyve a közjogi, a jogtörténeti alapok felrajzolásával számos tényt közöl, de érzékelteti azt is, nincs szó arról, hogy ne lenne még mit bemutatni a tengerparti város régmúltjáról. A kötet hajdani térképeket, képeslapokat is az olvasó elé tár, összességében számos forrásmunka alapozza meg a hiánypótló, olvasmányos írásművet. Kiderül: aki személyesen is szeretne találkozni a száz évvel ezelőtti idők emlékeivel, még megteheti, habár a múló évtizedek mindinkább átfestik a hajdani látképet. Bárki egyetérthet azzal, amit a szerző az elcsatolt területekre utalva jegyez meg: Fiume városa is történelmünk része, s mint ilyen, elvehetetlen, feledhetetlen.

A könyv bemutatója valóságos közéleti-társadalmi eseménynek mondható, hiszen színhelye kedd délután az Alkotmánybíróság (AB) székháza volt. A kötet előszavát Sulyok Tamás, az AB elnöke írta, lektora pedig a jogtörténész, alkotmánybíró Horváth Attila.

(Juhász Imre: Fiume – Egy közép-európai város és kikötő a hatalmi érdekek metszéspontjában, 2020. Heraldika Kiadó)