>Nemrég olvastam egy kritikai megjegyzést, miszerint a regény alaphelyzete agyaglábakon áll, sőt, már omlik is össze, hisz nehezen hihető, hogy két ügynök csak úgy ott ragad egy konspirált lakásban, amelyet el sem hagyhat, miközben azt sem veszik észre, hogy megváltozott körülöttük a világ; ráadásul a rendszerváltozás szociológiai mélységeit sem tárja fel Fehér Béla, amit ugye illene ilyenkor megtenni.
Nos, dehogynem tárja fel, hisz jól tudjuk, hogy az egész korszak olyan abszurd karaktereket szült és olyan abszurd helyzeteket teremtett, mint amilyenek a regényben vannak leírva. Fehér Béla Banánligete több fontos kérdést is felvet – de jó magasra –, többek között azt, hogy lehet-e nem abszurd és groteszk módon a rendszerváltozásról írni. Úgy tűnik, hogy nemigen lehet. A Banánliget a velünk élő kommunizmusról és a velünk élő ügynökökről szól, akik körül bizony megváltozott a világ, de ők szépen csendben itt maradtak köztünk, és bár lejárt a mandátumuk, tovább figyeltek bennünket, a hálózatuk pedig föld alatti folyóként haladt tovább. És a legjobb fedésben maradtak: hisz a szép új kapitalizmusba annak rendje és módja szerint beépültek: levetették a pufajkát és feltöltötték a Gucci öltönyt, a kommunista ideológia helyett heroinra váltottak, mert az jövedelmezőbb üzletnek bizonyult. Valahogy úgy, ahogy ezt egy regénybeli mondat is összefoglalja:
„Eljött a szép új világ, békés átmenet a gátlástalan cinizmusba”. Hát valahogy így.
Fehér Béla: Banánliget. Kortárs Kiadó, 2020
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!