A filmpark belső poénja, hogy a filmrendező tartja kordában az eseményeket, ami a Korda Filmparkot bejárva, bennfentes információk birtokában már nem kevés derűre adhat okot. Egy film elkészítését ugyanis nem tudja egy ember kézben tartani, bár erre általában a producer vállalkozik. Itt ugyanis olyan temérdek mennyiségű szakember teljesen különböző jellegű munkájáról van szó, hogy ez csak úgy működik, ha mindenki gyorsan és tisztességgel elvégzi a feladatát.
Fotó: Tokodi Gábor
Úgyhogy a felelősség sok ember vállán nyugszik, a gyártás különböző stádiumaiban más és más gyártóegységek csapatai és azoknak vezetői igyekeznek kontrollálni az eseményeket. Persze ehhez érdemes hozzátenni azt is, hogy már bevált, nagyon sok évtizedes hagyománya van annak, hogyan készül el egy modern film, a technikai fejlesztések, a számítógépek használata pedig csak megkönnyítette a munkát.
A látogatóközpont bejárásakor nem kevés bennfentes információval gazdagodhatnak azok, akik részt vesznek a tárlatvezetésben.
Fotó: MTI/Kovács Tamás
Megtudható például, hogy amikor kiderült a Korda Filmparkban az egyik szuperprodukció forgatásán, hogy emberi mulasztás miatt nem érkezik meg az a temérdek ágyúgolyó, amit megrendeltek, a beszerzéssel foglalkozó csapat elment egy nagyáruház játékosztályára, és megvásárolta az összes piros pöttyös labdát. De mivel nem egy vicces mesefilmet forgattak, a temérdek labdát ágyúgolyóvá kellett varázsolni. Mindezt persze egy éjszaka alatt, mert egy fontos jelenet forgatását nagyon sok pénzbe került volna elhalasztani. A pöttyös labdákat homokkal töltötte fel a kreatív megvalósítással foglalkozó csapat, majd feketére festette. A forgatáson így már súlyos és fekete ágyúgolyókkal lehetett ostromolni a díszletvárat.
Azt is meg lehet tudni, hogy vannak olyan pozíciók, ahol a feszültségoldás a feladat. A filmforgatás ugyanis temérdek feszültséggel jár. Az esetek döntő többségében egy 12 órás munkanap néhány perces hasznos anyaggal szolgál, ha ilyenkor öt hasznos perc elkészül a filmből, akkor már pezsgőt bontanak este. Ezért az évtizedek alatt kialakult, hogy ki kivel kiabálhat, mert egyrészt a feszültséget oldani szükséges, másrészt a színészt nem szabad stresszelni. Illetve a szuperprodukciók szupersztár színészét szigorúan tilos stresszelni. Ezért úgy néz ki a kommunikáció akkor, amikor huszonnyolcadszorra se sikerül rendesen felvenni egy jelenetet, hogy a rendező kiküldi a színészt, ha szupersztár, kiabál egyet a rendezőasszisztenssel, aki aztán elmegy a szupersztárhoz, és nyugodt hangon elmondja neki, hogy változtatni kellene a játékán ebben a jelenetben.
